A 2012-es Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszus Keresztyén-e ez az esemény?

Írta Richard Bennett

A katolikus világ számára fontos hírt jelent a 2012 nyarán rendezésre kerülő Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszus (IEC, vagyis NEK), amit Dublinban, Írország fővárosában tartanak meg Június 10-étől 17-éig. A kongresszus a tervek szerint napi 25 ezer embert fog vonzani, valamint további “12 ezer nemzetközi zarándokot 99 különböző országból”^[1] Mi is egy ilyen Eukarisztikus Kongresszus? Egy katolikus hírforrás erre így válaszol:

“Ez katolikus embereknek olyan összejövetele, ami papokból és hívekből áll, akik közösen imádatukat fejezik ki a Szent Eukarisztiának… A Nemzetközi Kongresszusokat 3-5 évente rendezik meg, hogy a következőre lehessen felkészülni, mivel mindig világszerte rendezik meg. A föld minden országából jönnek össze katolikusok, hogy részt vegyenek a ceremóniákban és hogy megünnepeljék Jézust a Szentségben. …Minden hívő, klérus, illetve a hívek az utcán sorakoznak hogy követhessék a Szentséget.”^[2]

Így úgy tűnik, hogy sok katolikus ténynek veszi azt, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus benne van a “Szent Eukarisztiában”. Róma egyháza azt tanítja a hozzátartozóinak, hogy ez egy nagyon alapvető katolikus dogma:

“Jézus Krisztus jelenléte az Eukarisztia jegyeiben egyedülálló… az Eukarisztia szentségében 'a mi Urunk Jézus Krisztus jelen van, testestül, vérestül, lelkestül az Ő istenségével együtt, az egész Krisztus valóságosan, igazával, anyagilag jelen van.’”^[3]

Így a pápaság kijelenti, hogy az Eukarisztiájában a kenyérben jelen van az Urunkéval azonos teste, lelke és istensége. Azt állítják, hogy az egész kenyér, a kinézetét kivéve Krisztus teste lesz az Ő istenségében, az Ő férfiasságában a szerveivel együtt: a lelkével, testével, vérével, csontjaival, idegeivel, izmaival, vénáival, íneivel együtt. Micsoda durva sértés ez – mivel kigúnyolja Jézus Krisztust, és rengeteg embert félrevezeti. A mi Urunk ilyen istenkáromlásról beszélt, amikor a következőket mondta: “ha valaki azt mondja, hogy íme itt a Krisztus, vagy hogy íme, ott van, ne higgyjél neki.”^[4]  A katolikus tanítással szemben a Szentírás a következő igazságot mondja ki: “Ez a Krisztus, Aki a mennybe felvittetett hasonló módon jön majd el, mint ahogyan láttátok felmenni a mennybe.”^[5] Van egy kijelölt nap, amikor a mi Urunk fizikailag is eljön, ahogyan elment. Nem fog addigra a kijelölt napra visszajönni, amikor “lejön a mennyből egy kiáltással, arkangyali szózattal, Isten harsonával.”^[6] Ennek következtében kijelenteni, hogy a dicsőséges Urunk Jézus Krisztus visszajött a Földre a kenyér élettelen alakjában nem más, mint a bibliai alapú Evangélium helyettesítése egy fizikai dologgal egy katolikus szentségben.

Róma az eukarisztikus tanítását a János Evangéliumának 6. fejezetében leírtakkal próbálja bizonyítani

A római egyház egyfolytában próbálja tényként beállítani azt, hogy a szentségében valósággal jelen van a Krisztus. Így például azt állítja, hogy “a kenyér és bor Krisztus testévé és vérévé való átalakulásával lesz Krisztus jelen a szentségben.”^[7] Ezen dogmára azért van szükség, hogy egy további nem biblikus tanítást alátámasszon, hogy “A Krisztusban való élet alapja az Eukarisztikus vacsora”. Erre azt az igét hozzák alapul, miszerint “Ahogyan engem az élő Atya elküldött, és így élek az Atya által, aki az én testemet eszi, élni fog azáltal (Jn 6,57).”^[8]  A katolikus tanítás szerint “Az Eukarisztia vétele a szent közösségben legfőbb gyümölcse a Jézus Krisztussal való bensőséges kapcsolat.” ezt az igét hozzák ennek alapjául: “Aki eszi az én testemet és issza az én véremet bennem marad, és én is őbenne.” (Jn 6,56).

Még továbbá a Vatikán odáig is megy, hogy kijelenti, hogy a mi Urunk maga parancsolja, hogy fogadjuk Őt az Eukarisztiában. Hivatalosan azt állítják, hogy

“Urunk arra hív minket, hogy fogadjuk Őt az Eukarisztia szentségében: ‘Valóban, mondom neked, hogy ha nem eszed az Ember Fiának húsát és nem iszod az Ő vérét, nincsen benned élet’” (Jn 6,53).^[9]

A kenyér és bor állítólag Urunk valóságos testévé és vérévé alakul – amit a Vatikán

“átlényegülésnek” (transsubstantiatio) nevez. Így azt állítják, hogy

“A felszenteléssel a kenyér és bor átlényegül Krisztus Testévé és Vérévé.”^[10]

Ami az igazán hihetetlen, hogy az az arisztotelészi fizika, amelyre az átlényegülés tana alapszik, már régesrég megcáfolták, de ettől függetlenül ez a 13. századbeli bálványimádó tanítás még mindig a katolikus szentségrendszer középpontjában áll.^[12] Így minden katolikus templomban tanítják és gyakorolják világszerte.

János Evangéliumának 6. fejezetének valódi tartalma a katolikus dogmával szemben

“A Krisztusban való Élet”-nek nincsen alapja “az Eukarisztikus vacsorában”. “A Jézus Krisztussal való bensőséges kapcsolat” nem része a “szent Közösségnek”. Ahhoz, hogy ezt alátámassza Róma a János 6-ot idézi. Ezeket az idézeteket az eredeti helyükről kifordítja, így nem támasztja alá a katolikus értelmezést, ami a katolikus hagyományban van elhelyezve. Ennek hatása az, hogy felszínes de félrevezető támasztékot adjon a katolikus dogmának. Mivel a Biblia tekintélye és a katolikus tanítás között nem jöhet létre szintézis, a Vatikán egyszerűen figyelmen kívül hagyja azt, amit az Urunk világosan elmondott a János 6-ban.

A fejezet korábbi részeiben Urunk azt tanította, hogy a lelki vágyódásunk nem “a testért van, ami elmúlik,” hanem “olyan húsra, ami az örökkévaló életre tart” (Jn 6,27).  Amikor a zsidók megkérdezték az Urat, hogy “mit tegyünk, hogy Isten cselekedeteit megtehessük?” (Jn 6,28), erre azt válaszolta, hogy “Ez Istennek munkája, hogy higgyj Őbenne, Akit elküldött.” (Jn 6,29). Ez a válasz pedig előkészíti Jézus további mondanivalóját. Hinni egyedül Abban, Akit az Atya elküldött központi fontosságú annak, amit Jézus Krisztus mondott, mivel “egyetlen Közvetítő van Isten és az emberek között, az ember Jézus Krisztus.”^[13] A Krisztusban való élet alapja hinni egyedül Krisztusban, egyedül hit által, egyedül kegyelem által, egyedül a Szentírás tekintélye alapján.

Jézus Krisztus azt is elmagyarázta, hogy mi által kell az Ő tanítását megérteni. Azt mondta, hogy, “a lélek az, ami életre kelt; a test semmit nem ér: azok a szavak, amiket nektek mondok lélek és élet.”^[14] Az Ő szavait lelkileg kell felfogni, és nem fizikai vagy szó szerinti módon. Ő a lélek valódi étele a hit által, nem a gyomor számára az emésztés révén, amit a katolicizmus tanít az Eukarisztiáról. Az Úr tanítása olyan világos, hogy a lelki szomjúságot a Benne való hittel azonosítja: “aki bennem hisz, sosem szomjúhozik meg” (Jn 6,53). “Ez pedig annak akarata, Aki elküldött engem, hogy annak, aki a Fiút látja, és hisz Őbenne, örök élete lesz.” (Jn 6,40).

Azután az Úr azt mondja, hogy “Az a kenyér, amit Én adok, az én testem, amit a világ életének adok.” (Jn 6,51). Az Ő testét saját akaratából adta az Ő áldozatában, amikor kimondja, hogy “bizony, bizony, mondom nektek, hogy ha nem eszitek az Ember Fiának testét, és nem isszátok az Ő vérét, nincsen bennetek élet.” (Jn 6,53). Ez pedig arról beszél, hogy egyedül hitre van szükség, egyedül Krisztusban. Ez a kérdés pedig olyan komolysággal bír, hogy aki nem bízik egyedül Krisztus áldozatában amit a kereszeten elvégzett, annak nincsen örök élet. Az Ember Fiának testének evése és vérének ivása képi leírása annak, hogy lelkileg bízunk az Úrban és az Ő áldozatában. Jézus Krisztus a megváltásban mindent elvégzett: a bűntől való bocsánat, az Isten általi elfogadás, Isten gyermekévé való fogadása, a kegyelem székéhez való hozzájutás, és az örök élet. Ezt befogadni egyedül hit által egyenlő azzal, hogy esszük az Ő testét és isszuk az Ő vérét. Enni az Ő testét és inni az Ő vérét teljesen egyenlő Ővele egyedül hit által. Az Ő áldozati halálát csakis hit által szabadna fogadni, ha az ember meg akar menekülni. Az “evés és ivás” a “hívéssel” egyenlő, és az Ő központi üzenetét összefoglalja, hogy, “Aki Énbennem hisz, annak örök élete van” (Jn 6,47). Az örök élet nem egy intézmény által létrehozott ceremóniának az eredménye, hanem Isten munkája a Szentlélek által, az Ő szuverén hatalma által. Az egyedi, személyes hit az, amit az Úr kíván tőlünk. Ez az a hit egyedül önmagában, amit Isten egyedül kegyelem által ad, ami a bűnöket megbocsátja, amikor a bűnösök hisznek egyedül az Úr Jézus Krisztusban az örök életre. Pál apostol arról ír, hogy mi annak az eredménye, hogy valaki befogadta Krisztust Megváltójának és Urának: “Ha száddal vallod hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta a halálból, megmenekülsz. Mert az ember az ő szívével hisz az igazságra; és az ő szájával vallást tesz az üdvösségre.”^[15]

Az Újszövetség semmit nem mond arról, hogy egy fizikai jelhez forduljunk, hogy Krisztussal egységben legyünk. Ehelyett a hívők nézzenek “Jézusra mint hitük Szerzője és Bevégzője.”^[16]  Ő a hitük Szerzője és Bevégzője: a kezdet és a vég. Így az Eukarisztia szentsége nem képes arra, hogy “bensőséges egységre léphünk Jézus Krisztussal”, ami állítólag a gyümölcse. Mint ahogyan az áldozataikra néznek amit a Buddha szobra előtt tesznek, hogy felvilágosodjanak, úgy a katolikusok egy darabka kenyeret imádnak, abban a reményben, hogy ettől kapnak szellemi életet. De Jézus így imádkozott a kertben az Övéiért akik azok lettek egyedül Isten kegyelme által, és akik Őbenne hittek egyedül hit által, hogy “Szenteld meg őket a te igazságoddal, mert a te Igéd igazság.”¹⁷ Nem lehet kompromisszumot kötni az igazsággal a hagyományokkal és az emberi elképzelésekkel, ahogyan ezt a katolikus egyház próbálja.

Az Eukarisztia Imádásának Kötelessége

Az Úr világos tanításával szemben Róma elveti a Szentírást, az emberi érzékeket, és a logikával, amikor az Eukarisztiáról tanít. Az örökkévaló dicsőséges Úr most a magasságokban ül a trónján.  Azt állítani, hogy Krisztust a Vatikán szavaival “a lebomlás veszélyezteti”^[17] azzal egyenlő, hogy egy hamis Krisztust állítsanak elénk. Megváltóként és Közvetítőként az Úr Jézus Krisztus a legmagasabb tisztességgel, becsülettel, és tekintéllyel van körülövezve. “Tegnap, ma, és örökké ugyanaz.”^[18] Krisztus jelenlétét vallani a kenyérben, ami lbomolhat teljesen valótlan, bárgyú dolog; ami még rosszabb, hogy istenkáromlás. Ennek ellenére a római egyház azt követeli, hogy a kenyeret ugyanúgy imádjuk, mint az igaz Istent. Így azt állítja, hogy:

“Semmi kétely ne legyen afelől senkiben, hogy ‘az összes hívő imádja ezt az igen szent szentséget, azzal az imádattal, ami Istennek való, ami mindig is az egyház szokása volt. Annál inkább is imádtassék, mivel Krisztus Maga rendelte el, hogy megegyék.’”^[19]

Irracionális és stentségtelen tanítás, hogy olyasvalamit imádjunk, amit megeszünk, és a gyomrunkban megemésszük. A bálványimádás borzalmas bűne nélkül nem lehet az Isten imádatát áthelyezni a kenyérre. Ennek ellenére 2012, április 7.-én a pápa arról beszélt, hogy az ostya Istennel egyenlő: “Ma nézzünk fel a megszentelt ostyára: ugyanaz az Isten! Ugyanaz a Szeretet!”^[20] Valójában azonban a pápa és az egyháza “átváltoztatta a romolhatatlan Isten dicsőségét egy képre… az Isten igazságát egy hazugságra cserélte fel, és a teremtményt imádta többé, mint a Teremtőt.”^[21]

“Nevetséges ökumenizmus”

Kevin Doran, katolikus pap, aki a NEK főtitkára leírja azt, amit “szélhámos kongresszusnak” nevez. Kevin Doran pontos szavai a megfelelő kontextusban a következők: Az 50. Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszusnak az egyik eleme, ami Dublinban lesz 2012 Június 10 és 17 között más hagyományú keresztyének kiterjedt részvétele a Kongresszus pásztoriális előkészületében és a Kongresszus hetének programjának előállításában …Fr. Kevin Doran (a NEK2012 főtitkára) azt mondta, hogy ‘történelmileg a katolikus a megtérés szót csak másokra szokták használni …Az elsődleges  liturgia a Kongresszus első napján ‘az Ige és Víz Liturgiája’ lesz, amit Michael Jackson tiszteletes fog celebrálni (az ír egyházban Dublin megyéspüspöke). A homíliát a metropolita  Hilarion Alfeyev prédikálja, az orosz ortodox egyházból. Közben Alois testvér, aki a Taizé vezetője a baptizmusról fog adni katekézist (tanítást). Más jelentős ökumenikus események a következők lesznek: Nicky Gumble tiszteletes a Nemzetközi Alfából az engesztelésről fog előadást tartani, és Ruth Patterson tiszteletes, aki a Restoration Ministries (a Helyreállítás Misszió) vezetője arról tart előadást, hogy mit jelent a hit útján útitársnak lenni. William Reville professzor pedig 'Az Élet Titkának Ünnepléséről’ fog röviden beszélni. Mondják meg nekem, hogy ha ennek az állítólagos Eukarisztikus Konferenciának a szervezői közül egyesek nem hisznek az Átlényegülésban, sőt egyáltalán nem hisznek abban, hogy a katolikus egyházra szükség van az üdvösséghez. Egy pillanatra sem. És még más. Amennyire tudom a pápa sem látogat el majd Írországba erre a szélhámos kongresszusra… az olvasó aki figyelmeztetett erre a legutóbbi skandallumra megkérdezte, hogy tudja-e a pápa, hogy mibe sétál bele… Nem nagyon érdekel, mit tud, vagy mit nem tud.  Ha én magam tudom, hogy az egyház rossz állapotban van és hogy lelkek elkárhoznak ezen keresztül a nevetséges ökumenizmuson keresztül, akkor ő maga miért ne tudná?^[22]

A metropolita Hilarion Alefyev az  orosz ortodox egyházból fogja a hom íliát elmondani Valóban, annak ellenére, hogy Kevin Doran erősen ellenzi a pápa ökumenikus agendáját, és így a Kongresszust is, világosan kitűnik, hogy Doran nagyon erősen hisz az átlényegülésben, és abban is hogy a katolikus egyházon kívül nincsen üdvösség. Dorannak egyszerűen sok, hogy a pápa olyasvalamit, mint az Eukarisztikus Kongresszust megszentségtelenítené azzal, hogy megengedi ezeket az ökumenikus behatolásokat.

Valójában eközben a pápának saját ágendája van. Szándékosan más egyházak és fontos csoportok vezetőit választotta arra, hogy résztvegyenek erre az igen római katolikus eseményre.  Benedek pápa igenis jól érti, hogy egy ilyen megtiszteltetés hogyan tudja felpuhítani az ellenkezőket és a dogmatikai különbözőségeket. A NEK nagyon látványos publikus esemény lesz. Mi lehet ennél jobb, hogy bebizonyítsák, hogy a nagyobb egyházak és csoportok Rómával egyesülnek? Ha másképp lenne, akkor hogyan tudnának résztvenni ezen a nagyobn is római katolikus, pápista jellegű rituálén? Ez a nagyon látványos esemény arra lesz jó, hogy előrenyomuljanak azzal a katolikus állítással, hogy a katolikusok a keresztyének.

A pápaságnak mindig is célja volt az, hogy a hatalmat önmagába összpontosítsa. Ha hűséges, de Kevin Dorannál kisebbrangú embereket sérti és összezavarja az, hogy a saját vezeőjük a hitük legfontosabb dolgait láb alá tiporják, az a pápának semmit nem jelent. Ezzel szemben a pápaság legfőbb célja az, hogy az egész keresztyénséget a katolikus Eukarisztiához összegyűjtsük.^[23]  XVI. Benedek pápa csak pályán akar maradni.

Milyen reményük van a vallásilag hűséges bálványimádóknak?

Mivel Isten igazságosságát ki kellett elégíteni, az Úr Jézus kiitta Isten haragjának a poharát.  Azt mondta, hogy “Az a pohár, amit nekem ad az Atya, nem iszom-e ki?”^[24]  A Gecsemáné kertben ezeket a szavakat mondta ki: “Az én lelkem halálosan szomorú: jöjj ide, és nézz .. És azt mondta, Abba Atyám, minden dolog lehetséges neked; vedd el tőlem e pohárt: de ezúttal ne az legyen, amit én akarok, hanem az, amit Te.”^[25]  A következő napon a Kálvárián az Úr Jézus Krisztus teljesen kiitta az Isten haragjának a poharát.  A szenvedésének legmagasabb pontján az Atyához kiáltott: “a kilencedik órában Jézus magas hangon felkiáltott, mondván … Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem.”^[26] Így az Úr Jézus teljesen kiitta az Istennek a bűn elleni haragját, és végül pedig így kiáltott: “Elvégeztetett.”^[27] Így a borzalmas harag és átok, amit eddig a hívő bűnösök viseltek teljes mértéken fizette ki az Úr Jézus Krisztus. Az Urunk kiitta az Isten haragját  a Benne hívő emberek helyetteseként. Az Evangéliumban a bűntelen Urunk a bevégzett áldozatát mutatja be a bűnös embereknek. Ha azt akarja, hogy jó kapcsolatod legyen az Istennel, nézd meg, mit mond az Írás: “De az Isten igazságossága a törvény nélkül szembeötlik.”^[28] Ez azt jelenti, hogy Isten egy másik utat készített el arra, hogy az ember igazzá válhasson, a törvény nélkül, és ez pedig a hit által, egyedül Jézus Krisztusban. Az erkölcsi tökéletesség nekünk bűnösöknek tulajdoníttatik, de csak azoknak, akik egyedül Jézus Krisztusban hiszünk, akinek a testét áldozta fel a Kálvárián, mihelyettünk. Valóban mindnyájan bűnösök vagyunk, akik az Isten haragját érdemelnénk, de az Evangélium dicsősége és nagysága abban mutatkozik, hogy “igaznak nyilváníttatunk szabadon az Ő kegyelme által abban a megváltásban, ami Jézus Krisztusban van.”^[29] A hívő bűnösök szabadon igazzá nyilváníttatnak Isten kegyelme által, abban a megváltásban, ami Jézus Krisztusban van. A mennyek Istene a Jézus Krisztus igaz voltához vonja. Amint ezt a Szentírás mondja: “mert Ő bűnné lett értünk, Aki bűnt nem ismert; hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne.”^[30] Krisztus hűségessége mindabban, amit megcselekedett, és ami az Ő kereszthalálában végződött azt a következményt hozta, hogy az Ő igazsága a hívő bűnösnek tulajdoníttatik. Isten volt az, Aki Krisztust legálisan “bűnné tett” értünk. “Bűnné lett” azért, mert a Mindenható Szent Isten előtt a bűnt teljesen ki kellett fizetni. Így az Ő népének minden bűne Jézusra került, és hasonlóan az Ő igazsága nekik lett tulajdonítva.^[31] Mivel kegyelmes a háromegy Isten, várhatunk arra, hogy cselekszik a mi imádságaink hatására, valamint arra, hogy az Evangéliumot hirdessük a 2012-es Eukarisztikus Kongresszus előtt, alatt és után is “az Ő kegyelme dicsőségének magasztalására.”^[32]

Összegzés

A pápai egyház azt állítja, hogy Jézust imádja, miközben az Eukarisztia kenyerének az imádatát rendeli el. Ez nemcsak keresztyénietlen; ez a legnagyobb bálványimádás. A Szentírás szerint Jézus Krisztus méltó arra, hogy imádtassék. Ő Maga mondta, hogy “Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, mondja az Úr, ami van, ami volt, és ami eljön, a Mindenható.”^[33] Így méltó a mi imádatunkra. Az Isten trónusa körül azt hirdetik, hogy “Méltó a Bárány, Akit megöltek, hogy vegyen hatalmat, gazdagságot, bölcsességet, erősséget, tisztességet, dicsőséget, és áldást.”^[34]  Továbbá a Szentírás bemutatja, hogy mennyire kegyelmes Krisztus. Ő volt az, Aki “köztünk élt, kegyelemmel és igazsággal tele.”^[35] A kegyelem csakis Krisztustól jön: “A kegyelem és az igazság a Jézus Krisztus által jött,” “és az Ő teljességéből kaptunk, kegyelemből kegyelembe.”^[36] Nemcsak azért imádjuk, mert kegyelmes, de sokat nyerünk az Ő kegyelme által.  Jézus Krisztus azért jött el, hogy életét adja annak a népnek, akit szeret. Az Ő élete és halála nemcsak a mi üdvösségünkért van, hanem a mi gyümölcsös keresztyén életünk forrása.  Továbbá, amint mondja, az Ő szavai lélek és élet. Az Ő szavait kell befogadnunk és bezárni a hívő elménkbe és szívünkbe, ahogyan a fizikai ételt a fizikai testünkbe kell vennünk. Az Úr szavait, hogyha bevettük az elménkbe és hívő szívünkbe, az életet és erőt ad, lelki táplálékot, hogy a hívő képes legyen arra, amire az Úr hívja.^[37]

Az Úr azt jelentette ki, hogy “Ez az én parancsom, hogy egymást úgy szeressétek, ahogyan én szerettelek titeket.”^[38] A parancs Krisztus kegyelmének a természetét rajzolja elénk. Egymást Jézus szeretete által tudjuk szeretni. Jézus Krisztus halála nemcsak példa számunkra, hanem a mi szeretetünk forása is. Ez a mi szeretetünk modellje, de ami a legfontosabb, hogy ez annak módja is, hogy a testvérünk iránt is ki tudjuk mutatni szeretetünket. Így ahogyan az Ő szeretete válik teljessé bennünk, úgy tudjuk egymást szeretni hasonló módon, ahogyan Krisztus az egyházat szerette. “Az Istent senki nem látta. Ha egymást szeretjük, Isten lakik bennünk, és az Ő szeretete teljessé lesz bennünk.”^[39] Az Ő szeretete elvégzi azt, amire rendeltetett, sőt annak a hatalma, ami által mi egymást szeretjük. Mi az Ő hűsége és szeretete által tudunk szeretni.

Így Jézus Krisztust imádjuk, miközben kegyelmet nyerünk Tőle. Mennyire más ez, mint az istenkáromló pogány imádat az Eukarisztikus Kongresszuson. Mivel Jézus méltó minden dicséretre, az Ő imádatát el kell választani minden csalárdságtól. Ahogyan a Szentírás mondja:  “Az Isten Lélek: és a kik Őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.”^[40] János apostol a hívő állapotát összegzi Jézus Krisztusban: “Mi tudjuk, hogy eljött az Istennek Fia, és értelmet adott nekünk, hogy Őt ismerjük, és Őbenne vagyunk, Aki igaz, sőt az Ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ez az igaz Isten és az örökkévaló élet. Gyermekeim, tartsátok magatokat távol a bálványoktól. Ámen.”^[41]

Engedély van arra, hogy ezt a cikket másolja és terjessze.

[1] http://lite.rte.ie/news/2012/0314/pope.html

[2]  www.therealpresence.org/eucharst/misc/excite.htm  3/20/2012

[3] A katolikus egyház katekizmusa (1994), Para. 1374

[4] Mk 13,21

[5] ApCsel 1,11

[6] I Tessz. 4,16

[7] Katekizmus Para. 1375

[8] Katekizmus Para. 1391

[9] Katekizmus Para. 1384

[10] Katekizmus Para. 1413

[11]  A kánoni törvénykönyv 938. kánonának 3. paragráfusa szerint “Az az oltár, amelyben az Igen Szentséges Eukarisztia nyugszik megmozdíthatatlannak kell lennie, szilárd és átlátszatlan anyagból kell, hogy álljon, és olyan módon kell elzárni, hogy a megszentségtelenítéstől a legeslegjobban meg lehessen őrízni.”

[12] Katekizmus Para. 1374

[13] I Tim. 2,5

[14] Jn 6,63

[15] Rom. 10,9-10

[16] Zsid. 12,2 ¹⁷      Jn. 17,17

[17] Redemptionis Sacramentum Para. 48; “Az Igen Szentséges eukarisztiában használt kenyér kovásztalan kell, hogy legyen, tisztán búzából, és nemrég előállítva, hogy ne álljon fenn a lebomlás veszélye.”

[18] Zsid. 13,8

[19] 9: “Eucharisticum mysterium” a II. Vatikáni zsinat dokumentumaiban, I. kötet, Para 3. Vastag betűk nincsenek meg az eredetiben.

[20] www.vatican.va/holy_father/benedict_xvi/angelus/2008/documents/hf_ben-xvi_ang_20080525_en.html 4/7/2012

[21] Rom. 1,23-25

[22]             www.catholictruthscotland.com/blog/2012/01/ireland-hosts-eucharistic-congress-2012-gives-a-wholenew-meaning-to-the-term-irish-joke/  5/15/2012

[23] A II. Vatikáni zsinat 32. dokumentuma, II. Rész: “…az ökumenikus párbeszéd… célja az, hogy a hitbeli egységet előkészítse az egyetlen, látható egyház kebelén belül: így 'lépésről lépésre’ amint a teljes egyházi egységet leküzdik, így minden keresztyén egy közös Eukarisztia megünneplésére gyülekeznek össze…”

[24] Jn 18,11

[25] Mk 14,34;36

[26] Mk 15,34

[27] Jn 19,30

[28] Rom 3,21

[29] Rom 3,24

[30] 2Kor 5,21

[31] Rom 3,22

[32] Ef 1,6

[33] Jel 1,8

[34] Jel 1,8

[35] Jn 1,14

[36] Jn 1,17, Jn 16

[37] Ef 2:10,  “Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

[38] Jn 15,12

[39] I Jn 4,12

[40] Jn 4,24

[41] I Jn 5,20; 21