Írta Cserháti Mátyás

Manapság igeellenes és szellemileg sötét korszakban élünk. Szinte senki nem tör dik Istennel, sem az Igéjével. Egy nemrég végzett közvéleménykutatás során azt fedték fel, hogy Magyarországon az embereknek csupán 10%-a tartja magát valamelyik egyház tanításához. Emiatt a világos igei tanítás hiánya miatt nem is tudjuk, mi a jó tanítás, ami viszont lehet séget ad különböz szekták terjesztéséhez. Az egyházon belül pedig az ökumenizmus rohamos lépték el rehaladásának lehetünk szemtanúi. Ennek hozománya az, hogy szinte mindenütt jelen van a katolikus egyház a maga képvisel ivel a keresztyén felekezeteken belül, és így próbálja eladni magát az evangéliumi keresztyéneknek. Olyannyira sikeres ez, hogy alig lehet találni olyan keresztyén csoportosulást Magyarországon, ami nem ilyen beállítottságú. Róma olyannyira sikeres a maga tanainak terjesztésével, hogy gyakran lehet visszahallani érveit az t apologetizáló protestánsok szájából is. Ezért ez az írás foglalkozik ezen gyakori érvek elemzésével.

  1. Máriához vagy a szentekhez imádkozni nem bibliátlan dolog, hiszen a hív k is egymástól szokták kérni, hogy egymásért imádkozzanak.

Azért fontos ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert elég sok katolikus imádkozik Máriához, különösen az ortodoxok részér l. A Mária tisztelet szerves része és ismertet jegye a katolicizmusnak. Azért is érdemes erre válaszolni, mert riasztó, hogy például az Egyesült Államokban illetve Svédországban, két er sen protestáns országban protestánsok már kezdenek foglalkozni Mária tiszteletével, igaz, „protestáns” módon1.

Máriához, vagy a szentekhez imádkozni azért b n, mert ezzel megfosztjuk Istent az  dics ségét l. Csak egy Közbenjárónk van, aki Jézus Krisztus, aki természetfölötti személy volt. Mária és a szentek pusztán emberek voltak. A Biblia er sen tiltja, hogy emberekhez fohászkodjunk, vagy hogy imádjuk ket. (Jel. 22, 8-9) „Hegyekre emelem tekintetemet, Istenhez” (Zsolt. 100). Azért is tilos lenne Máriához vagy a szentekhez imádkozni, mert már halottak, és nincsen dolguk többé az emberekkel e földön. A Biblia pedig szigorúan tiltja a halottakkal való bárminem kapcsolat, ezt láthatjuk Saul király és az en-dóri halottidéz esete nyomán (1Sám. 28,3-25).

„Az élõk ugyanis tudják, hogy meg fognak halni, de a holtak nem tudnak semmit, és jutalmuk sincs már; hisz még nevük is feledésbe merül, amelyet szereztek maguknak. Szeretetük, gyûlöletük és igyekezetük is mind odavan. Soha többé nem lesz részük abban, ami a nap alatt végbemegy.” (Préd. 9, 5-6)

Továbbá teljesen más dolog hogy szólok a hív testvéremnek, hogy imádkozzon értem, mivel én ezt hétköznapi módon, normális szavakkal teszem meg. Eszembe sem jut, hogy a másikat természetfölötti er kkel ruházzam fel, mint Máriát vagy a szenteket, akiknek a szobrai el tt letérdepelnek a katolikus hív k, egy imádságos formulát használva. Néha lehet látni katolikus templomok kövein, hogy egyes katolikusok „bizonyságot tettek” Máriáról, aki megsegítette ket. A rózsafüzér egy olyan eszköz, amit a katolikus hívek használnak, miközben Máriához imádkoznak. A rózsafüzéren a Mi Atyánkot is elmondják, de az Ave Mariát pedig jóval többször. Mit várhatnának Máriától, ha többször imádkoznak hozzá, mint Jézushoz? Az a Mária, aki azt mondja Jézusról, hogy „amit mond, azt tegyétek is meg.” Teljesen érthet , hogy vannak körülöttünk bizonyságtev testvéreink, akik a hitnek a példaképei, de csak példaképek, akiknek a hit ajándéka adatott, és akiknél lehet ezt látni.

Semmi tisztességet vagy imádatot nem lehet irántuk kifejezni, különösen azért nem, mert ámbár igaznek nyilváníttatnak, mégis b nös, tökéletlen emberek; csak Isten személye iránt szabad imádatot kifejezni.

Mária természetfölöttiségéhez szokták hozni a Jel. 12,2-t is. Ez pedig ellentmond annak, hogy Mária b ntelen lett volna, hiszen ez az ige éppenséggel amellett szól, hogy Mária a b neset következményeinek alá van vetve; a fájdalmas szülésnek (1Móz. 3, 16). Ez az igeszakasz pedig különben is képies beszéd.

  1. A pápaság teljesen biblikus, és Péter volt az els pápa. Err l szól a Mt. 16,18. Jézus az evangéliumot pedig emberekre bízta feladatul.
  • Biblia azt mondja, hogy tilos mások fölött hatalmat gyakorolni, hiszen Isten az embert egyenl nek teremtette. A pápaság intézményén belül a pápának igenis er teljes szellemi, s t néha szinte egyenesen természetfölötti hatalmat kap az egész egyházi struktúra fölött. Különben is a Bibliából hiányzik minden utalás arra vonatkozóan, hogy Jézus egy hatalmas nagy egyházi struktúrát fel akart volna építeni. A katolikus egyházi struktúra nem gyakorlatias, hiszen bürokratikus jelleg , és túl sok hatalmat összpontosít egyetlen egy ember kezében, a pápa kezébe, így itt túl könny lenne a hatalmi visszaélés, mint ahogy már láttuk a történelem során. Ezzel szemben az újszövetségi levelek helyi jelleg gyülekezetekr l beszél, helyi vezetéssel. Ezzel szemben a pápaság intézményének kialakulása kés bb alakult ki, az els évszázadokban Krisztus után az egyházi területek er teljes összpontosításával. Az els pápa I. Nagy Leó, aki pápa lett 440-ben.

Nincsen semmiféle bizonyíték arra (csak a katolikus hagyomány beszél err l, ami ugyanis kérdéses, err l majd kés bb), hogy Péter elutazott volna Rómába, hogy ott t a város püspökének válasszák. Pál biztosan üdvözölte volna a Római levél üdvözleteiben, ha Péter annyira fontos egyházi tisztséget kapott volna ott. Különben is, ha Péter tévedhetetlen volt, akkor miért lett volna szüksége arra, hogy Pál t megdorgálja azért, mert nem vállalt közösséget a pogány keresztyénekkel (Gal. 2,7-14)?

A Máté evangéliumából idézett rész megint csak egyetlen kiragadott igevers. A 16.

versben ugyanis Péter Jézusról tesz vallást, hogy  az Isten Fia. Jézus pedig erre válaszol, hogy erre a hitvallásra építi fel az  egyházát. Az a szó, ráadásul, ami Pétert jelöli, a petros szó csupán követ jelent a k szikla szóval ellentétben. Jézus valóban az evangélium terjesztését a tanítványaira bízta (Mt. 28,18-20). De ezen szavak inkább prófécia jelleggel is bírhatott, mivel Jézus megmondta nekik, hogy mi fog majd történni. Természetesen a tanítványok fognak vallást tenni Krisztusról, de ez nem azt jelenti, hogy Jézus, miután felmegy a mennybe, majd ott hátrad l, és engedi, hogy a tanítványok munkálkodjanak, majd az id k végén visszaj ve megszemléli a tanítványok munkáját. Ez azért van, mert Jézus maga mondja, éppen a Mt. 16,18-ban, hogy  építi az  anyaszentegyházát. Jézus munkálkodik. Jézus azt mondja a tanítványainak, hogy  adja a Szentlelket segít társul, akin keresztül együtt lesz a tanítványainak. Ez éppen azért van, mert a tanítványoknak szükségük van erre a vezetésre, mivel lehet, hogy hibákat követnének el.

„a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyan megtartója a testnek” (Ef. 5,23)

  1. A valódi Biblia 73 könyvb l áll, és tartalmaz 7 apokrif iratot is.

Azért kell ezzel komolyan foglalkozni, mert Jézus azt mondja, hogy „az Isten igéje fel nem bontható”, és hogy Isten igéjéb l „egy jottányi sem marad el.”. Ezért riasztó látni, hogy a katolikusok simán egy másik Bibliát, az Igazságnak egy másik mér zsinórját alkalmazzák, mint a protestánsok 66 könyvb l álló Bibliáját. Ez olyan dolog, mintha Amerikából jönne Magyarországra egy valaki, és nem venné figyelembe azt, hogy itt kilométer per órás sebességgel vezetnek az emberek. Mivel a kilométer az rövidebb a mérföldnél, ezért az amerikai barátunk jóval gyorsabban vezetne a megengedett sebességhatárnál, és egyhamar balesetet okozna. A Jelenések könyvének a vége pedig szigorú figyelmeztetést ad a Bibliaolvasó számára „Én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra az Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéib l, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben.” (Jel. 22,18-19).

Éppenséggel az a különös, hogy egészen a Reformációig egységes volt a Biblia, amit a katolikusok azért b vítettek, hogy különbözzenek a protestánsoktól. Eddig olyan római katolikus teológiai szaktekintélyek is elvetették az apokrif iratokat, mint Nagy Gergely, illetve Jeromos, akinek a Biblia felosztását egészen a Reformációig követték. Emellett A hippói és a karthagói zsinatok (Kr.u. 393, ill. 397) által meghatározott felosztások nem bírtak ökumenikus jelleggel; olyan zsinatok, amelyeket ma a római katolikus egyház, és amelyek elfogadták az apokrif iratokat. Amikor ezt a döntést hozták Tridentnél, figyelemre méltó, hogy több katolikus teológus felemelte a hangját az új bibliai felosztás ellen2.

  1. Az üdvösség valóban cselekedetekb l van. Err l olvasunk a Jakab 2, 24-ben.

Ehhez az igeszakaszhoz ajánlatos lenne elolvasni az el tte lév három verset is, ami Ábrahám hitér l szól. A Biblia tulajdonképpen sok helyen, sokféleképpen beszél az üdvösségr l, a megtérésr l, az újjászületésr l, a megigazulásról, és az üdvtörténetr l. Természetesen a hit, ha nincsenek hozzá cselekedetei, halott önmagában (ezért kell elvetni a testi keresztyén fogalmát). De a katolikus, illetve a protestáns megigazulástant illet en kétféle modellt kell elkülöníteni. Alapjába véve a katolikus felfogás a megszentel dést és a megigazulást felcseréli, a megigazulást a megszentel dés eredményének látja.

  • katolikus felfogás szerint az ember fokozatosan szentel dik meg, aminek a végén eld l, hogy üdvözül, vagy sem (a gyakorlatban a katolikusoknak ráadásul nincsenek üdvbizonyosságuk, ami rendkívül fontos dolog!). Ehhez kap néha-néha kegyelmet ennek a feladatnak az elvégzéséhez. De emellett be kell tartani a Tíz Parancsolatot (ami gyakorlatilag betarthatatlan az ember egész élete során), és tennie kell a jó cselekedeteket. Bellarminus nyomán az isteni igazság ráadásul „átruházódik” az emberre, amit l képessé válik ezekre a jó cselekedetekre. Lényegében jó az ember3,4.

A protestáns felfogás szerint az ember alapvet en b nös, és semmi jóra nem képes (Mt. 19,17). Halott a vétkeiben (Róm. 10,3; Ef. 2,5), s t Isten ellensége. Így az ember cselekedetei semmire nem viszik. Így Isten Lelkének a b nös embert újjászüli, így lesz az ember új teremtés (2Kor. 5,17), aki képes Istent követni. Így az igazság a b nös embernek csak tulajdoníttatik, hiszen az ember még b nös marad megtérése után (noha a Szentlélek vezetésével megszentel dik). Ezért lehet arról szó, hogy Jób igaznak neveztetett (Jób 1,1), de ugyanakkor megtérésre, b nbánatra volt szüksége. Ezért van az, hogy a Jak. 2,23-ban arról van szó, hogy „Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott neki igazságúl”.

„A kik nem vérb l, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istent l születtek.” (Jn. 1,13) Ez az igevers az Isten gyermekeir l szól. Az kérdés, hogy ha az ember halott b neiben (Ef. 2,1), akkor hogyan tudja önmagát lelkileg „újjászülni” (vö. Jn. 3,3)?

  1. A katolikus egyháznak hatalma van a Biblia fölött, hiszen volt az, aki meghatározta azt, hogy az istentisztelet az vasárnapon legyen. 

Az a kérdés, hogy miért lett  vasárnap az istentisztelet napjává? Azért, mert Jézus vasárnapon támadt fel. Ki valójában a felel s azért, hogy az istentisztelet erre a napra lett téve? Megint Jézus Krisztus. A Jn. 20, 19.26-ból tudhatjuk, hogy azon a napon, amikor Jézus feltámadt, a hétnek az els napja volt, vagyis vasárnap, mivel a zsidóknál a hét els napja vasárnap, amikor is a tanítványai összegyülekeztek. Éppen azért, mert a teremtés hetének a mintájára a szombat nap volt a hét utolsó napja. Továbbá azt olvassuk az 1Kor. 16, 2-b l, hogy a hét els napján van az istentisztelet a keresztyéneknél, amikor is a szeretet adományokat össze kell gy jteni. Így tehát nem a katolikus egyház határozta meg azt, hogy az istentisztelet vasárnapra essen, hanem ez a Bibliában inherens dolog.

  1. Mivel a katolikus egyház el bb alakult a protestáns egyházaknál, így a katolikus egyház az igazi(bb) egyház. Vagy annyi évig maradt volna a világ hiteles keresztyén bizonyságtétel nélkül, ameddig nem jött volna el a Reformáció?

Teljesen felesleges ezen vitatkozni, hiszen megint mindig mindent a Szentírással kell összevetni, hiszen közvetlen Jézus kora után alakult ki az skeresztyén egyház, az apostolokkal az élen, akik közül többen az Újszövetségnek néhány könyvét írták meg. Csak utánuk alakult ki a katolikus egyház, amelynek a tanításai, mint látjuk, eltérnek a Bibliától. Ezért lett szükséges a Reformáció, hogy visszatérjenek az emberek a bibliai gyökerekhez.

Ez az állítás szintén sem állja meg a helyét, hiszen egészen az apostoli kortól a Reformációig léteztek kisebb keresztyéni közösségek a katolikus vallás mellett. „Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt” (Mt. 7,14). Ilyen evangéliumi közösségb l származott Kálvin János, és léteztek olyan el protestáns csoportok, akik el készítették a talajt a Reformációnak. Ilyenek voltak a lollárdok, a hugenották, a husziták, és a waldensek, amelyeknek az els írott forrásai egészen a 11. századból származnak, és akik maguk fenntartották a Szentírást saját maguk közt több évszázad során5.

  1. Máriának nem voltak több gyermekei, és éppen ezért maradhatott sz znek és b ntelennek; ezért vitethetett fel a mennybe.

Ez egy teljesen új dogma, amit még a 20. században találtak ki. Egyébként semmi bibliai, vagy Biblián kívüli bizonyíték nem támasztja alá. A Lk. 1, 35 szerint a Szentléleknek rá kellett szállnia Máriára ahhoz, hogy megakadályozza az eredend b nösség átterjedését. Ha Mária tökéletes lett volna, akkor pedig mi szükség volt erre? Különben is, Mária vagy más, szenteknek nevezett emberek tökéletessége teljesen ellentmond a gyakorlati emberismeretnek (Róm. 10, 3). Még a Lukács 1,47-48-ben is így beszél Mária: „És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben. Mert reá tekintett az  szolgáló leányának alázatos állapotjára”. A Lk. 1,28 szerint Gábriel angyal azt a nagyszer tényt közli Máriával, hogy Isten kegyelmébe fogadott.

Az evangéliumokban le van írva, hogy Jézus testvérei nem értették meg az  küldetését, és hogy nem hittek benne (Mk. 3,20-35; Mk. 6,3; Jn. 7,5). Pál pedig beszél Jézus testvéreir l a leveleiben (Gal. 1,19; 1Kor. 9,5). A keresztyén hagyomány szerint ugyanis Jakab, aki az Újszövetségi Jakab levelének a szerz je, maga Jézus testvére volt. Ezt a tényt viszont kés bbi apokrif, illetve aszkétikus legendák torzították el6. Ha Mária valóban sz z maradt egész b ntelen életén keresztül, és valóban társmegváltó, akkor miért nincsen feljegyezve róla, hogy  is hasonlóképpen született, mint az  szent Fia, Jézus Krisztus? És hasonlóan Máriának az anyja, és az  anyja, stb…?

  1. A különböz hagyományok is lehetnek az igazság forrásai, hiszen az emberi hittapasztalat az Istennel való találkozás. Ezért hitelesek mindenféle látomás, vagy Mária jelenség.

Itt az alapvet kérdés, hogy az abszolút igazságot ki tudja megállapítani? Milyen jelleg egyáltalán az abszolút igazság? Ez a kérdés azért fontos, mert az abszolút igazsághoz kell viszonyítanunk magunkat. Teljesen értelmetlen egy olyan „igazság”-ban hinnünk, vagy kialakítanunk, ami szemben áll a valósággal. Így kérdés, hogy az az igazság, amit mi vallunk, az valóban abszolút. Mert ha abszolút, akkor mindig lehet hozzá viszonyítani. Ha viszont csak tévedhet igazságunk va, akkor ez relatív igazság lesz csak, és akkor értelmetlenné, céltalanná válik életünk.

Így a fenti kérdés máshogy kifejezve: az abszolút igazságot mennyire mondjuk Istenének, és mennyire emberinek? Hiszen az abszolút igazság csak isteni lehet, hiszen az Isten maga az Abszolút, a fundamentum, jó és rossznak (azaz mindennek) tudója (Jn. 1,1-3). Bármiféle emberi igazságot egyenl vé tenni az isteni igazsággal istenkáromlás, mint például a Sátán hazugsága az Édenkertben (1Móz. 3,5).

Így tehát csak a Bibliát fogadhatjuk el az abszolút igazság mércéjeként, ami Isten szavát tartalmazza, és ami felbonthatatlan egységet alkot, és ami az üdvtörténetet foglalja magába, valamint a keresztyéni életvitalre vonatkozó összes tanítást is. Ezzel szemben a katolikus egyház azt állítja, hogy az igazság alapja nemcsak a Biblia, hanem mellette a szent hagyomány, az apokrif iratok, a hitélmények és különböz természetfeletti jelenések, illetve különböz pápai, illetve zsinati kijelentések is. Továbbá azt is állítja magáról, hogy „az egyház hiteles, hivatalos, és tekintély jelleg el terjesztése a közvetlen hitszabály… a Szentírás nem közvetlen hitszabály.”7 Így az igazságról való hiteles nyilatkozást a pápának tartják fenn, aki pusztán ember, aki csak magyarázza a Szentírást, egyfajta második lépcs , aki az Isten és az ember közé van iktatva. Ez azért logikátlan, mert így hitelesebbnek tartják a második lépcs t (aki ráadásul egy puszta emberi lény) az els nél.

Azzal válaszolnak vissza a katolikusok erre, hogy a protestáns egyházaknak szintén vannak hagyományaik, hitvallásaik. Ez valóban igaz, de a protestáns hagyományok bármikor felülbírálhatók, ha a Szentírással nem csengenek össze. Ez ilyen egyszer . A katolikus egyház ezzel szemben pedig ha valamit hittétellé nyilvánít, akkor azt az üdvösség feltételévé is teszi. A katolikusok gyakran azzal is szoktak válaszolni, hogy a protestánsok maguk is sokszor úgy állítják be saját mondanivalójukat, mintha az lenne a tévedhetetlen igazság, így ne mondjanak a katolikusoknak semmit. Ez nem így van. Az ember mondanivalója akkor kötelez erej vé válik, ha az történetesen egybeesik a Szentírással. Különben is, ha kiderül, hogy valaki tévedt, akkor a tévedést korrigálni kell. Ha pedig a hit magánügy, akkor megint a semmitmondó relatív igazságnál vagyunk. Márpedig mivel nekünk Kinyilatkoztatást adott, így ezért érthet vé válik a Szentírás. Ha az igazság csak relatív lenne, akkor nem lehetne megismerni az igazságot, nem lehetne üdvözülni sem.

  1. A Jn. 6,54-56 adja az alapot annak, hogy a misén a bor átváltozik Krisztus vérévé, és a kenyér Jézus testévé.

Ehhez célszer lenne a János evangéliumának hatodik fejezetének egy tekintélyesebb részéb l idézni:

„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere.  Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. De ez az a kenyér, amely a mennyb l szállt le, hogy aki eszik bel le, meg ne haljon: Én vagyok az az él kenyér, amely a mennyb l szállt le: ha valaki eszik ebb l a kenyérb l, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.” A zsidók erre vitatkozni kezdtek egymással, és ezt kérdezték: „Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?” Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom t az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én benne.  Ahogyan engem az él Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. Ez az a kenyér, amely a mennyb l szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.” Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított. Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: „Kemény beszéd ez: ki hallgathatja t?”  Mivel pedig Jézus magától is tudta, hogy ezért zúgolódnak tanítványai, így szólt hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol el z leg volt? A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek:

lélek és élet.” (Jn. 6,47-63)

Ez egy olyan kérdés, ahol az adott igeszakasz környezetét is el kell, hogy olvassuk, hogy ne torzítsuk azt, amit az adott igevers mond. Tudniillik a János 6-on keresztül Jézus hirdeti az evangéliumot. Ezért a „Krisztus testéb l való evés” erre utalhat, hiszen ebbe ágyazódik bele a kenyér átváltozásának, illetve át nem változásának a kérdése. Az üdvösség abból áll, hogy Isten megbocsátja a b nös embernek a b neit. Ez egy lelki folyamat, ami során a b nös ember újjászületik, regenerálódik. Ezért amikor Krisztus arról beszél, hogy az  testéb l kell enni, az biztosan egy szimbólikus dolgot kell, hogy jelentsen. Éppen ezért állítja szemben Jézus az  testét a zsidó atyák kézzel fogható kenyerével: az egyik fizikai, anyagi dolog, vagyis kenyér, míg a másik kenyér lelki kenyér, ami a lelket táplálja a b nök megbocsátásán keresztül. Éppen ezért értetlenkednek a zsidók a fenti igeszakaszban, hogy Jézus a saját testér l beszél, amit meg kell enni? Nem, ez Jézus áldozatában való részesedést jelenti. Különben is, ha valóban Krisztus testét kellene enni, akkor kérdés, hogy miért nem engedte akkor Jézus ezt, amikor a 34. versben azt kérik T le, hogy adjon ebb l a kenyérb l.

Különben is, azt hinni, hogy az ember az üdvösségben részesedik, ha kannibális aktust hajt végre abszurd.

Krisztus az Utolsó Vacsoránál nem áldozatot mutatott be (ez egy nappal kés bb történt), és végképp értelmetlen azt hinni, hogy az Utolsó Vacsoránál Krisztus a saját testéb l mutatott volna fel egy darabkát.

  1. Szabad elmenni misére, hiszen ott is szó esik Istenr l. Különben is, ezzel a felebaráti szeretet fejezzük ki a katolikusok iránt.

Ha szabad misére elmenni, akkor szabad mormon, vagy a Jehova tanúi alkalmaira is elmenni? Egy ateista is szép szavakat mond, de attól függetlenül nem hisszük ugyanazt a valóságról. Nem kell feltétlenül elfogadni a másik ember gondolkodását, ahhoz, hogy jól kijöjjünk vele. Nem ez kell, hogy jelentse egy barátság fennmaradását. Ha így van ez, akkor a két fél félrértett valamit. Miért korlátozzuk a felebaráti szeretet gyakorlását a misézésre?

„A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.” (Róm. 12,9)

  1. A megtért katolikus nyugodtan maradjon a katolikus egyházban, ha akkor találkozott Krisztussal. Ez nem üdv kérdése.

“Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hív és hitetlen között?  Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az él Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten  ondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és k az én népem lesznek.  Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön t lük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket,  Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a  Mindenható Úr.” (2 Kor. 6, 14-18)

  • hitet nem lehet felparcellázni. Ha tudjuk, hogy az a vallási csoport, amelyben vagyunk, nem ragaszkodik a tiszta hithez és a tiszta Igéhez, akkor abból a közösségb l ki kell lépni. Biztosak lehetünk abban, hogy egyetlen hív ember sem tenné meg, hogy egyszer en felszedi a sátorfáját, és belépne a mormon egyházba, annak ellenére, hogy még megtartaná az összes hitelvét, de tudván, hogy a mormon egyház szekta. Jóval fontosabb, hogy egy olyan gyülekezethez tartozzak, amelyben tiszta, igei tanítást kapok, hiszen táplálkozni kell. Az emberi barátságot ne tegyük annak függvényévé, hogy valaki ragaszkodik a (lehetséges) hibás gyökereihez. A katolikusoknak igenis fel kell tenniük magukban szintén a kérdést, hogy ki a valódi atyjuk, a „szentatya”, a pápa, vagyis az Úr Jézus Krisztus?
  1. Létezik Purgatórium, ahol a lelkek megtisztulnak b neikb l. Err l szól a 1Kor. 3,1415 igevers.
  • Purgatórium alapelve azért ütközik a Bibliával és az Evangéliummal, mert ezek arról szólnak, hogy Jézus egyszer halt meg az emberek b neiért. Jézus b nné lett értünk (2Kor. 5,21), hogy az Atya rajta mérhesse ki az ítéletét a mi b neinkért. Ha Isten már egyszer megb ntetett egy b nt, akkor nem b nteti meg még egyszer. Különben is, a b n zsoldja a halál (Róm. 6,23), és akár egyetlen b nért az Istent l való elszakadás, a másik halál a b ntetés. És ha egyetlen b nt követünk is el, az ugyanolyan, mintha az egész törvényt megszegtük volna (Jak. 2,10). Azt kell itt megérteni, hogy Jézus tökéletesen, hiány nélkül szenvedte el a b nért járó b ntetést, noha a hív ember életében még elszenvedheti a b neinek a következményeit. A Purgatórium elvben egyfajta tisztítót z. A katolikus hit szerint vannak olyan emberek, akik a mennybe jutnak anélkül, hogy a Purgatóriumba akár egy percig kell, hogy szenvedjenek. Ez azt feltételezi, hogy az emberek minimum kétféleképpen üdbözülhetnek. Jézus ezzel szemben egyetlen útról beszél, arról, hogy a hív vétkei tökéletesen fel vannak oldva az halálában.

A római katolikus tanítás a Purgatóriumról nagyon sokféle volt, elég változatos formában jelent meg. Legújabban azt állítják, hogy a Purgatórium, a tisztító t z az egy olyan hely közvetlenül Isten körül, ahol a hív ember még megtisztulhat, a mennyország el csarnoka. Egyfajta élmény, ahol a hív ember Isten közvetlen jelenlétében felismeri b neit. Ezzel azért nem érthetünk egyet, hiszen Isten mindenütt jelen van, mert „ benne élünk, mozgunk, és vagyunk” (ApCsel. 17,28). Isten mindenütt jelen van, és minden b nünket lát, minket tökéletesen ismer, legfeljebb mi nem veszünk róla tudomást. Különben is, a megtérés élménye itt a földön az az esemény, amikor felismerjük elvesztettségünket és b neink súlyát. Nem valamiféle Purgatóriumban. Különben is, mi történik azokkal a lelkekkel, amelyek bejutnak a Purgatóriumba közvetlenül Krisztus visszajövetele el tt?

Mégis, akkor mit jelenthet ez az igevers? Arról van szó benne, hogy Isten megvizsgálja a hív k életének a munkáját, hiszen a hív knek be kell számolniuk arról, hogy k mit tettek hív életük során, hogyan szolgálták Istent. Éppen ez ösztökéli a hív embert a szent életre. A hív emberek messze nem tökéletesek, és van, amikor engedetlenek Istennel szemben. Ett l függetlenül Isten az Övéit szereti, és igaznak tekinti. Ha egy hív történetesen engedetlenkedik, és nem jó alapra épít, akkor az  munkája megég, de  viszont megmenekül, megvan az üdvössége.

Referenciák

  1. http://www.tlig.org/swed.html
  2. http://www.christiantruth.com/canon.html
  3. http://www.geocities.com/cs_matyi/udvajandeka.pdf
  4. https://bereanbeacon.org/articles/Catholic_Lutheran_Accord.htm
  5. http://www.homecomers.org/mirror/martyrs036.htm
  6. Uhlmann P. H. Róma tantételei a Biblia fényében. Authenticus kiadó. Würzburg. 1993.
  7. Schütz Antal. Dogmatika, I. kötet.; Vat, 3 cp 2 3 4 Denz 1792 1798 1800

Podobne wpisy