Kedves barátom,
II. János Pál Pápa az utóbbi 25 évben a Vatikán vallási hierarchiája élén állt. A tantásai nem képezhették alku tárgyát. Stílusát jellemzi az lgg8-ban íródott „A Hit Védelmében” címü dekrétuma, melyben ezt írja: „Parancsoljuk, hogy mindent, amit ebben az apostoli levélben kinyilvánítunk, fogadjanak el”. Következetesen ragaszkodik saját tekintélyéhez, mindenek felett álló és tévedhetetlen volta alapján, valamint olyan dogmák védelméhez, mint: „Mária a minden szentnek szentje”. Ellentmondó, hogy ezek után ez a hajthatatlan pápa sok evangéliumi keresztyén szemében hithósnek számít. A helyzet iróniája észrevétlen halad el mellettünk, ahogyan egyre több embert elbüvöl az, aki magát „Szentatyának” nevezteti. Mind ezekért szükséges, hogy II. János Pál pápa munkásságának vívmányait Isten igéjének, a Szentírás fényében, megvizsgáljuk. Ezt tettem én is az alábbi cikkben. Az Úr rettentő igéi olyan közülünk valók fülében csendülnek meg, akik szinte egész életünket egy ember-csinálta vallás kötelékében töltöttük. „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: URam, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Máté 7, 21) Nincs olyan, aki pusztán az által, hogy Krisztus tekintélyét elismeri, istenségét elhiszi, tökéletességét, áldozatának végtelen érdemét vallja, máris Isten dicsőségében részesedne, hanem egyedül az, aki Isten akaratát cselekszi. Az Ur az Atya akaratát tökéletesen világosan kifejezte, mikor azt mondta, hogy „Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ö küldött.” (János 6, 29.) A mai nap számodra a kegyelem elfogadásának lehetséges ideje. Másoknak, akár mint neked, szintén megadatott ilyen nap, de ök elveszítették ezt a lehetőséget, vigyázz, meg ne keményítsd a te szívedet. Egyedül Óbenne higgyél, és mindörökre biztonságod lesz, „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. ” (2. Korinthus 5, 17.)
Isten szeretetében és igazságában,
Richard Bennett

II. János Pál Pápa vívmányai

„Nincs még egy világhírü közéleti személyiség, aki annyi csodálatot keltett volna, ha az nem a (több, mint fél millió mérföldet bejárt) világutazó Pápa”. Kedves mosolya és atyás integetése legendává tette a „Pápa-mobilt”. Annak ellenére, hogy teológiájával nem érthetnek egyet, mind katolikusok, mind protestánsok elismerő dícsérettel illették ezt az embert. Billy Graham János Pál Pápát „az egész keresztyén világ lelkiismeretének” nevezte. [1]

2003, Okt. 22-e szerdáján. II. János Pál Pápa egyhetes kimerítő szertartásban ünnepelte 25- dik évfordulóját. Egy nappal azután, hogy a 30 tagú Bíborosok Kollégiumának átadta védjegyes bíbor kalapjukat, a 83 éves pápa embereit a bíborosok gyürüivel ajándékozta meg az egyházhoz, a pápához füzödö hüségük jeléül. A pápa parkinzon kórban szenved, ami az utóbbi hónapokban megnehezíti számára az érthető beszédet. Képtelen járni vagy állni, csípö és térd gyengeség, ízületigyulladás miatt sántít. [2]

A világ láthatóan készülődik a pápa halálára. Minthogy ezt az embert és eröfeszltéseit csodálattal figyeli a világ, felettébb fontos megtudnunk, mit is vall a Pápa, mivelhogy rangja és tanításai milliók szívét hóditotta meg. A világi sikerek és nyilvános elismertség szintjén nehéz János Pál pápához hasonlót találni. A római katolikus egyház fejeként 25 éves uralkodása alatt bármelyik elődjénél többet utazott, többet beszélt és publikált.

János Pál pápa 102 országba tett látogatása során több mint 1.126.541 kilométert tett meg, amennyivel a földet 30-szor is megkerülhette volna. De talán a legmaradandóbb hagyatéka a keresztyénség szentjeinek növekvő listájához való hozzájárulása volt. A vatikáni megfigyelők a pápának tulajdonítják az egyetlen legdöntőbb befolyást a kommunizmus és berlini fal összeomlására, pl. pályafutása kezdetén a lengyel kommunista rezsimmel szembeni ellenállása mutatta, hogy nem csupán valaki a tömegből. Az Egyesült Nemzetek Szövetségének általános ülésének intézett 1980-as beszédében hangot adott azon reményének, hogy „nem lesz több háború, soha újra!” Legutóbb meg, a szeptember 11-ei zűrzavar idején azzal fordult a keresztyén világhoz, hogy ne tegyen egyenlőség jelet az Iszlám és a terrorizmus közé. A pápa nemcsak a különbözö egyházak közötti együttmüködést szorgalmzta, hanem a különböző világvallások közti megbékülést is hirdette. Nagyságos gesztusainak lehettünk szemtanúi, amikor egy országba érkezvén a földet megcsókolta, amikor egy mecsetbe látogatott el, amikor egy tekercset helyezett Jeruzsálem nyugati falának egyik hasadékába, vagy amikor a mozgássérült Jose Saraiva Martins bíborost átölelte, aki a szentek ügyeiért felelős Vatikáni Hivatal vezetője, aki II. János Pál pápa 25 évének értékelésekor, azt találta mondani: „Szerintem ez a pápa megérdemelten a szentség pápájaként fog a történelem lapjaira felkerülni. A pápa gyakran idézi, hogy a szentség az egyház természetéhez tartozik, benne van a DNS-ében.” [3]

De a kérdés még marad: ennek a pápának az életszentsége a tettei következménye lenne? Jézus Krisztus azt mondta, hogy „Szenteld meg öket az igazság áta/, a te szavad igazság. [4] Ez lenne az a szentség, amiről az Úr beszélt? A valódi szentség jegye magában az Igében látható, „ha valaki engem szeret, megtartja az én parancso/ataimat. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én parancso/ataímat. ” [5] Azoknak, akik magukat Krisztus követőinek tartják, meg kell tartaniuk az Ó szavát. ” Mivel a pápa lgg4-ben kijelentette a világ elött, hogy „a kinyilatkoztatott igazságról való bizonyosság nem kizárólag a Szentírásból vezethető le, hanem a Szentírás és Hagyomány egyaránt elfogadandó és tiszteletben tartandó az odaadás
és hódolat egyenlő érzésével.” [6] ezért az Úr mértékével kell megvizsgálni, miszerint „az Írást nem lehet érvénytelenné tenni”. [7]

II. János Pál pápa hite és gyakorlata

A pápa azt állítja, hogy a szentséget ki tudja munkálni az emberek szívében és lelkében. Ó maga és egyháza azt állítja, hogy a keresztség újjászüli az ember lelkét. [8] Azt állítja, hogy a szent kenet olajával történő megkenetés (felszentelés) során a fiatalokat és felnőtteket a Szentlélek tölti be a megerősítés szentsége által. [9] A gyóntató székben kimondott szavakból: „Feloldozlak büneid alól az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”, a Pápa arra enged következtetni, hogy a bűnöket ö bocsátja meg. [10] Hite szerint a misében az oltárnál kiejtett négy szól a kenyeret Jézus testévé változtatja. ” [11] A Pápa továbbá azt is állítja, hogy magából a szent áldozása jegyeiből (ostyából) tényleges erö árad, így „Az szent áldozás elválaszt minket a bűntö/. „[12] Ezt a kenyeret „Eukarisztiának” is nevezik, melyről a Pápa azt tanítja, hogy „az Eukarisztia megóv a jövőbeli halálos bűnöktől”. [13] Ezek a kecsegtető szavak azt a régmúlt hagyományt tanítják, miszerint az ember egy testi anyagra tekintve büntöl való védelmet nyerhet. Ez a tantétel az által lett mindennél inkább visszataszító, hogy ez az ominózus tanitás éppen a komoly büntäl hirdet oltalmat, miközben maga az istenkáromlás. Az ilyen tanítások a Krisztus evangéliumának meghamisltásával járó örök átok alá kerülnek. [14] Jézus Krisztus igéi lélek és élet, „a lélek az, aki megelevenít”. [15] Krisztus testének szájon át történő elfogyasztását a szent áldozásban indítványozni elég rossz, de ez
áll . János Pál pápa tanítása középpontjában. Ez a „Krisztus eukarisztikus arcképe” melyről a következőket írta mostanában:
„A Rózsafüzér éve meghírdetésével szeretném ezt a huszonötödik évfordulómat Krisztus szem/élödésének égisze alá helyezni Mána iskolájában. Nem mulaszthatom el, hogy megálljak 2003 Nagy Csütörtökén Krisztus 'Eukarisztiás arcképe'” elött, és hogy megújult erővel rámutassak az egyház Eukarisztia központúságára. [16]

A dísz és pompa nagy része, amely most a világot elbüvöli, az Krisztus „Eukarisztiás arcképe”. A katolikus papok állnak a legközelebb az Eukarisztiához, mivel minden misében ök készítik el, és naponként magukhoz veszik. Ezért azt gondolnánk, hogy éppen ók messze felülmúlnak másokat a szentségükkel. Azonban ennek épp az ellenkezője igaz. „Az Egyesült Államokban áldozatok jól informált ügyvéd csoportjai azt állítják, hogy Amerikában a visszaéló papok száma 2000 és 4000 közötti, ami a 48000 Ossz amerikai papság 4, 8 százaléka között van.
Ha igaz, akkor ez a visszaéléseknek riasztóan az átlag népesség feletti gyakoriságát tükrözné. „. [17] A Megváltó megadta a szentség helyes ismérvét. Jézus Krisztus mondta: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szölöt, vagy bogáncskóróról fügét. [18] A színlelés az ember-gyártotta vallás tartozéka. A magatartás gyümölcs, mely meghatározza (leméri) a tanitott doktrinák természetét. A pápa még azt is taniĽa, hogy „a papok olyan hatalmat kaptak Istentől, amely sem az angyaloknak, sem az arkangyaloknak nem adatott.” „Isten jóváhagyja odafönt, amit a papok elvégeznek idelent”. [19] Az Újszövetség pásztorokat, véneket rendelt az Úr nyája élére, de a pápa kénye-kedvére hidal át 20 évszázadot, hogy áldozó papjait magával Krisztussal tegye eggyé. [20] Ezért rendkivül fontos, hogy a Pápa hittételei közérthetők legyenek, minthogy az egyik legnagyobb kísertést közvetitik abból, ami férfiak és nők lelkét érheti.

A legrégebbi, legvonzóbb kísértés

A Pápa hit- és tantételei voltaképp az ember által ismert legősibb kisértés forrás. A fizikai dolgokat, ahelyett, hogy azok lelki valóságokat jelképeznének, úgy mutatja be, mint amik szentséget és üdvösséget idéznek elő. A Sátán elsö hazugsága volt, hogy a fizikai dolgokra vetett tekintet lelki életet ad. „Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jd, és mi a rossz.” [21] A Sátán felkínálta a gyümölcsöt, mint hathatós eszközt, hogy Évát a jóval ruházza fel. Hitt a gyümölcsben rejlő hatóerőben szemei megnyílásához valamint a jó és gonosz tudásához (felismeréséhez). Ehhez hasonló módon a Pápa és az Egyház úgy adják elő a hét szentséget, mintha ez lenne a fizikai módja annak, hogy az ember megkapja a Szentlélek kegyelmét. Igy a pápa ezt taniĽa: „Az Egyház megerősiti, hogy a hivök számára az Új Szövetség sákramentumai szükségesek az üdvösséghez. 'A sákramentális szentség’ a Szentlélek szentsége, amit Krisztus ad meg, ami hozzátartozik minden szentséghez.” [22] Ez a sákramentális hatalom ügyesen összefonódik a politikai célpontokkal. A pápa az Egyházát nemrég „a világra nyitott Európa felépitéséhez egyedülálló közreműködésnek” nevezte. Az Ecclesia jn Europa cimü iásában (Az Egyház Európában) a következőt irja:

„A katolikus egyház egyedülálló közreműködést tud felkínálni egy világra nyitott Európa felépítéséhez. A katolikus egyház alapjában véve a kulturális kifejeződés sokféleségében egy lényegi egységhez nyújt modellt, egy helyi közösségekben gyökerező, de nem csupán azokra korlátozott egyetemes közösségben tagsági öntudatot, továbbá egy minden szétválasztón túlmenő egyesítő érzetet.” [23] A kijelentés egy szédítő taktika, ami tartalmában keresztyén üzenetet hírdet, valójában azonban a Pápaság ceremóniáit és szertartásait tanítja. Például a „reménység evangéliuma” fogalmát negwenszer említi a disszertációban. Az üzenet azonban nem is a reménységről szól, hanem egy mesteri utánzat. A 74. Paragrafus például így kezdődik:

„Előkelő helyet kell biztosítani a sákramentumok ünneplésére, mint amik Krisztus és az egyház által az Isten imádatára, az emberek megszentelődésére, valamint az egyházi közösség építésére rendelt intézkedések.”

A pápa továbbra is úgy adja elö a fizikai szimbólikus sákramentumait, mint a szentség és üdvösség hathatós alapját (okát). Ahelyett, hogy a kegyelem evangéliuma szerint Jézus Krisztusnak engedelmeskedne, a sákramentumokat „Krisztus intézkedéseiként” értelmezi. Ez az, ahol a Vatikán a „reménység” színe alatt hazudik. Róma a maga sákramentumaival teszi félre Isten közvetlenül Jézus Krisztusban adott kegyelmét, és megkísérli Krisztust Főpapi tisztében meglopni, megtabolva Ót Közbenjárói hatalmában is. Ezek által megrabolja Istent Szentlelke megszentelőként végzett különleges mükbdésében is, a saját sákramentumainak tulajdonítván a kegyelem osztás hatalmát. Az Atya Istentől próbálja elvenni a bünbsök
megigazításának és a bünbk megbocsátásának előjogát. A „sákramentális kegyelem” fogalma mögött meghúzódó valóságot és erőt „a Szentlélek kegyelmének” tulajdonítja. A „sákramentális kegyelem „és a „Szentlélek kegyelmének” azonosítása szabályos és kimondott bün a Szentlélekkel szemben. Ez a tanítás annál is inkább elitélendö, mivel milliókat vezet arra, hogy a megváltáshoz teljesen a fizikai sákramentumokban bízzon.

A pápa hitvallása sokaknak megfelel

Az evangéliumot soha nem éri annyira veszélyes támadás, mint amikor egy hamistványt adnak elénkbe, mintha annak isteni hatalma lenne. Ennek ellenére az emberek általában elégedettek a Pápával és üzenetével. Általában a világ, a katolikusok is szeretik a Pápát és működését. Az emberek olyan vallást szeretnek, amiben minden, „ami csak a csapból folyik” megvan. A katolicizmusban van valami, ami megfelel minden osztálynak és divatnak, kiemelten a legtöbb izléshez való alkalmazhatóságát, támogatást élvezvén a legkülönfélébb intellektusú és vérmérsékletü emberek részéről.

A ceremóniákat és pompát szeretőknek itt aztán szívük minden vágya betelik, mikor a tarka öltözékü emberek a gyertyák, pálmaágak, füstölők, hamu, tömjénillat közepette az ünnepi szertartásokon a szentségeket kiszolgáltatják. Itt vannak nekik még az építészet legnagyszerűbb világremekjei is a zenevilág legkapósabb müveivel. A politikusi, katonai pályán megvan a rang és hierarchia minden ragyogása. Akik az Istennel való közvetlen kapcsolatot keresik, azoknak ott a misztika régi hagyománya. Az aszkétának meg a bünbánat és áldozatbemutatás a kolostori és zárda életben. A karizmatikus katolikusoknak ott vannak a drámák, jelek, és csodák. Akiket a látomások és szellemi jelenések vonzanak, azoknak világszerte határtalan választék van kéznél a Mária jelenéseiből és üzeneteiből. A világ gyönyöreit keresőknek ott a karnevál hagyománya, az évente tartott plébánia-fesztiválok borral, plébániai táncokkal és tombolával. A pápaság egy olyan intézmény, amely teljesen az emberre van szabva. Megfelel az emberi remények, félelmek, vágyak, szenvedélyek, köntörfalazások és értékrendek teljes skálájának. A világ a Pápaságban azt találhatja meg,
ami a legtöbb izlésnek és lelki alkatnak megfelel.

A Pápaságnál a tüntető jómód és pompa a szegénységgel és fájdalommal járnak kéz a kézben. A Pápa — palotájában koronával felékesítve, skarlátba és bíborba öltözött bíborosokkal és püspökökkel körülvéve, — köszönti a világ szegényeit és szenvedőit, és ettől mindnyájan meghatódnak. Semmi nem tűnik számára túl magasztosnak, de alantasnak sem, amivel ne foglalkozna. A Pápa vallása az emberiség vallása, és a világnak tetszik, hogy ez így van. A  Pápa iránti tisztelet és hódolat nagy. A világ álmélkodik rajta, csodálják hatalmát, diplomáciáját és sikereit. Ilyen a világ sötétsége, elfajzása és őrültsége!

A döntö bizonyíték/jellemvonás

Ez a Pápa az emberiséget vágyaiban a holtakkal való érintkezésre bíztatja. Nyilvánosan tanítja „a holtakkal való közösséget”. Jézus Krisztus Misztikus Testével való közösség teljes tudatában az Egyház zarándok tagjaiban a keresztény vallás kezdetétől a legnagyobb tisztelettel adózott a holtak emléke iránt.

„Érettük való imádságaink nem csak megsegítésükre képes, hanem értünk tett közbenjárásukat is hathatóssá teszi.”

„Szabad és kell is kémünk közbenjárásukat magunkért és az egész világért.” [24]

A holtakkal feltételezett közösség, valamint a holtak istenítése mindig előkelő helyen volt csaknem minden pogány rendszerben. Holtakhoz fordulnak, hogy az élőkön segítsenek, mely az okkult rejtelmek vonzó varázslata. A túlvilági lelkekkel történő érintkezés (kommunikálás) bűnös gyakorlat, mivel azt Isten Igéje tiltja: „Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát vagy leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űzö, se Jelmagyarázó, kuruzsld vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidézö, se jbvendömondó, se halottaktól tudakozódó. ” [25] A Pápának a holtakkal való érintkezésről szóló tanítsása, miszerint „Érettük való imádságaink nem csak megsegítésükre képes, hanem értünk tett közbenjárásukat is hathatóssá teszi.” – hasonlók az okkult oldalakon található tartalmakhoz: „A holtak az élőkkel szeretnek együtt ünnepelni, táncolni, ugrándozni, és mivel a szellemek szeretik a szellemeket, ezért meghívjuk őket rituális boráldozatokkal.. [26] A mi Urunk Jézus Krisztus az imádságban egyedül az Istennek
szóló imádatot parancsolja. „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” [27] Azt a kötelező érvényü parancsot adta, hogy az imádatban az (érintkezés) kommunikáció kizárólag egyedül Istennel megengedett, bármely más teremtménnyel tilos. „Én, az ÚR, vagyok a te Istened, Ne legyenek idegen isteneid rajtam kívül!” [28]

A Pápa nemcsak hogy elismeri és jóváhagyja „a holtakkal való közösségget”, de egyre több tekintélyes személyiséget hoz létre a velük való érintkezés céljából, és mostanában már egyre gyakrabban is.

„Teréz Anya csak az egyik csoda, hogy még nem szent.” Nem, ez nem példázat, csupán annak a gyorsított szenttéavatási eljárásnak a része, amit II. János Pál Pápa el akar fogadtatni a Vatikánnal. Tömegek özönlötték el a Római Szent-Péter teret az utóbbi Vasárnap, hogy szemtanui lehessenek II. János Pál Pápa által végzett Teréz anya boldoggá avatásának, aki 1997-ben halt meg. Mivel a legtóbb jelöltnek több mint öt évig kell várnia arra, hogy
egyáltalán felvessék boldoggá avatását, így [I. János Pál pápa nem fecsérli az idejét. De ez nem meglepő, ha megvizsgáljuk II. János Pál 25 éves múltjának összefoglalóját.” [29]

„II. János Pál Pápa több embert avatott szentté vagy boldoggá, mint az összes többi Pápa együtt véve. Mindeddig 477 férfit és nőt avattak szentté, és 1318 más személyt pedig boldoggá, mintha ürpályára küldené őket a végső felvétetésre a keresztyén szentek mennyei pantheonjába.” [30]

A pápa továbbá azt tanítja a holtakkal kapcsolatban, hogy a bün levezeklésében létezik a szentségnek egy cserelehetösége, melyen még a purgatóriumban lévő holtak is osztoznak. Hivatalosan kinyilvánltja, hogy

„A szentek közösségében állandó jótékonykodás zajlik a már a mennyei honjukba tért hívek és a purgatóriumban még bűneiket vezeklők még a földön zarándoklók között. Köztük is működik a minden jó dologban mutatkozó szentségtöbblet-csereakció. Ebben a csodálatos cserében egyvalaki szentsége mások számára – a büneivel okozott ártalmon túlmenően – nyereség lehet.” [31]

A „minden jó dolog” – mint (erkölcsi) többlet – csere útján csak Krisztusban kapható: „Őbenne van — az ö vére által — a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagsága szerint.” [32] Krisztus szerepét az emberekre, söt a halottakra átruházni, súlyos ellenszegülés Isten igazságával szemben. Isten igazsága, ami a hívőnek tulajdoníttatik Krisztus érdeme alapján a hívőt újra és újra a Szent Isten iránti magasztalással, imádattal és dicsérettel tölti el, Aki Maga gondoskorott a bünbs megigazításának maradandóan bevégzett müvéräl. A bibliai igazsággal szemben visszás dolog, hogy bárkinek Rajta kívü más tulajdonitson igazságot. Maga Jézus mondta: „Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok
aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló.” [33] A hívók és holt „szentek” közötti érdemek csere-beréjének állítása égbekiáltó arcátlanság a bibliai igazsággal szemben, miszerint egyedül Isten igazítja meg a bűnös embert. A pápa által felállltott szentek pantheonja a csapdák gyűjteménye. Azzal, hogy a pápa az egyedül Istennek kijáró dicsőséget, tiszteletet, és imaközösséget holt lelkeknek juttatja, kirívóan vétkezik az Első Parancsolattal
szemben. Ez a tilalom magában foglal egy tantételt, mely az egész törvény alapja, miszerint tudjuk, hogy az Úr a mi Istenünk, és elismerjük, hogy Ó Isten, elfogadjuk Ót, és imádjuk Ót imádságban, és teljes szeretetünket egyedül az Ó irányába tápláljuk.

Apokaliptikus jellem, merev törvényü

II. János Pál Pápa alakja méltóságában csaknem apokaliptikus. A külszín alatt vaskézzel tartja fogva az embereket a törvény által. VII. Gergely pápához (1073-1085) hasonlóan, aki megfogadta, hogy nem nyugszik, amig minden hatalmat és tekintélyt, mind lelkit, mind világit „Péter trónja” alá nem vet, így a mostani Pápa is elhatározta, hogy ilyen birodalmat akar kiépteni, mind az egyházi, mind a polgári törvények által. [34] II. János Pál hajthatatlan törekvéseiben, hogy a Római Katolikus Egyház törvényeit korunk idejére aktualizálja, felfrissltse. VII. Gergely óta a pápák szükségesnek látták, hogy Egyházukban hajlithatatlan vastörvényeket hozzanak létre, mielőtt alattvalóik és mások irányítását megkísérlik, ha kell, még erőszakkal is. 1983-ban II. János Pál az 1917-es Kánoni Törvénykönyv módosítása például azzal bővitette a Római Katolikus törvényeket, miszerint „Az Egyház (Istentől) örökölt, valódi joggal bír arra, hogy a keresztyén hűséget megszegő tagokra büntető szankciók eszözeit kényszerítse.” [35]

A bővült törvények vizsgálata mutatja, hogy ezek még inkább abszolútisztikus és totalitárius törvények, mint a múltbeliek. Ezekben a törvényekben a Pápa bármely szektánál világosabban kifejti annak szükségességét, hogy az embernek az Isten adta képességeit — különösen az értelmét és akaratát – el kell nyomni. „Az értelem és akarat vallásos tiszteletét, még ha ahhoz a hit sem járul hozzá, a tanításnak kell megadni, amely a legfelsőbb Főpap, (a Pápa) [36] A törvény részletezi a következményeket, ha valaki nem rendeli alá magát: „A következők büntetendők jogos büntetéssel: 1. Az az ember, aki a Római Pápa által elítélt tantételt tant.” [37] Különleges büntetéseket is kiszabnak: „A törvény más kiengesztelő büntetést is
kiszabhat, melyben a hívőt szellemi, vagy világi Javaitól foszthatja meg, amely összhangban van az egyház céljaival.” [38]

II. János Pál pápa nagyon is jól tudja, hogyan kell az akaratát megerősíteni a törvényben. Tehetsége kevés dologban nyilvánvalóbb, mint ebben. Az abszolut hatalma féktelen, ellenőrizhetetlen és ellensúlyozhatatlan. Az Egyházjogi (Kánoni) Törvényéről szóló hivatalos kommentár így szól:

„Az egyház kormányzás rendszere gyökeresen eltér a kiegyensúlyozott hatalom fogalmától. Mindhárom funkció egyugyanazon hivatalban összpontosul… Az amerikai rendszertöl eltéröen az egyházi törvény nem a kormányzott nép akaratától szármzik; törvényhozói szerkezete sem az ellenörzött és kiegyensúlyozott hatalomra alapul, hatékonysága megtartása érdekében… A Törvényszabályzat ezt a rendszert egy hierarchián keresztül biztosítja, ami inkább függőleges, mint vízszintes. Legvégül a pápa egy személyben a legföbb bíró, a legfelsőbb szintü törvényhozó és végrehajtó.” [39]

A Catholic World Report (A Katolikus Világ Hírei) újság egyik cikke, „Róma ismét megszólalt” megmutatja, hogy a pápa hogyan érvényesíti akaratát a gyakorlatban. „A Pápa mozgósít az égető vitaügyekröl szóló liberális tanácskozások eltiprására” – állt a New York Times egyik vezércikkében, óva intve a pártütőkre kiszabható jogos büntetéstől. Egy másik vezércikkben a Washington Post azt írja, hogy „A Pápa levele szakadást okoz, mondják a kritikusok”, továbbá a főcím alatt ez áll: „A dogmával kapcsolatos szakadás büntetés kockázatával Jár…” [40]

II. János Pál Pápa kimagaslóan szentnek tűnhet, de törvényeit és azok alkalmazását tanulmányozva, ö egy diktatórikus hatalmú herceg. Isten komolyan figyelmeztet igéjében:

„Mert az ilyenek álapostolok, csaló munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. Nem IS csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát.” [41]

A pápa hü portréja

II. János Pál pápa, aki magát kereszténynek mondja, Isten népe közé ül be, ex katedra, abszolut tekintéllyel saját tanitásaként nyilatkozik: „A Pápa, Legfelsőbb Főpapként, a hivatali jogcímén tévedhetetlen tanítói tekintélyt biftokol.” [42]. A „Szent Atya” címet elbitorolta és szerepét meghamistotta, magát „Krisztus földi helytartójának” állítván. [43] Azt vallja, hogy Krisztust a mise által, a Szentlelket a sákramentumok által osztja szét. Azt állítja, hogy a hívőket feszületekkel, rózsafüzérekkel, szobrokkal, szentelt vízzel és a szentekkel erösti meg. Álltja, hogy a purgatóriumban a lelkek szenvedését megrövidltheti a búcsú (bűnök elengedése) által. Azt tanitja, hogy Isten és ember között közvetíthet, hogy a menny és pokol kulcsai vannak nála, hogy a papoknak megtilthatja a házasságot, valamint, hogy a cölibátussal képes a bujaságot és szexuális botrányokat megakadályozni. Elrendelte a húsfogyasztás tilalmát, valamint bihorosainak a bíbor és skarlát-vbrös öltözéket, arannyal és drágakövekkel ékesített finom vásznat. Igényt tart mindenki megítélésének előjogára, de arra is, hogy öt senki se ítélhesse meg. „A Legfőbb Püspök (Szentszék) fölött senki ne ítélkezzen.” [44]
Törvényeivel szemben nincs lehetőség fellebezésre semmilyen fórumon, „Nincs sem fellebbezés, sem kibúvó a római püspök határozatai rendeletei ellen.” [45] A listát még lehet folytatni. Meghamisltott és félretolt mindent, ami a keresztyénségben életet és értéket jelentett. Egy szóval egy igazságától megfosztott rendszert állított fel, és azt „szent anyánk, az egyházunk” néven nevezte el. Azt tanítja, hogy „az egyház minden hívőnek szülőanyja.” „Isten senkinek nem lehet Atyja, aki nem hiszi, hogy az egyház az anyja.” [46]

Meghatározó a Pápának az az előítélete, mintha az Úr egy totalitárius hierarchiát állított volna fel, melynek csúcsán maga, a Pápa áll, akit a bíborosok, pátriárkák, föérsekek, érsekek, metropoliták, segédföpüspökök, megyéspüspökök, segédpüspbkök és papok követnek. Krisztus Menyasszonyának, mint szervezetnek a felépítése Bibliai alapon teljesen más jellegü. Krisztus valódi testében vének (Presbiterek) szerepére rendelt tagok és a diakónusok (karitatív szolgálók) még mindig testvérek maradnak egyazon testben, a mester pedig a mi Urunk Jézus Krisztus. „mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok”. [47]

A katolikusok a törvénykezésük és tanitásaik alá rendelt életvitelükkel, nagy utat járnak be a mise áldozatban, a szentségekben, jó cselekedetekeben, érdemekben, Mária és a szentek tiszteletében. Mindenkinek részesülnie kell a szentségekben ahhoz, hogy elég jónak bizonyuljon arra, amivel a „megszentelő kegyelemben” halhat meg, megmenekülhet, vagy legalább is egy időre, a purgatóriumba kerülhet. Magától értetődő, ha bárki csodálkozik, hogy egy katolikusnak bármiféle reménye is lehet. A miseáldozat és a szentségek olyanok, amikben a legtöbb egy „ál-pokol”-igérete lehet, amit purgatóriumnak neveznek.

Föbb evengéliumi vezetök ökumenéje Rómával

Egyre több úgynevezett evangéliumi vezető fogadta el a Római Katolicizmust és Pápáját az 1964-ben kihirdetett „párbeszéd” Pápai tervezete révén. [48] A katolikus Keith Fournier a kompromisszum sikeréről az Evangelical Catholics (Evangéliumi Katolikusok) címü könyvében ezt írja: „A nagyteremben olyan evangéliumi keresztyének voltak jelen, akiket már évek óta tisztelek: Dr. Charles Stanley, Dr. Jerry Falwell, Dr. D. James Kennedy, Pat Robertson és sokan mások. Nemcsak hatalmas nyitottságot éreztem személyem megjelenése iránt, hanem egyházam iránt is növekvő elismerést és felengedést, melyben korábban kemény jégkorszak volt.” [49] A kompromisszum kötök nevei: J.I. Packer, Charles Colson, Robert Schuller, John R. W. Stott, Os Guinness, Richard Land, Timothy George, T.M. Moore, John Woodbridge, Tony Campolo, James Dobson, Luis Palau, Franklin Graham, Carl Henry, Bill Hybels, Jack Van Impe, hogy csak néhányukat említsem. Ezen felül még olyan magukat evangéliuminak valló
szervezetek is részt vettek, mint a Christianity Today (Mai Kereszténység), Christian Research Institute, (Keresztény Kutatóintézet) Fuller Szeminárium, Inter-Varsity Christian Fellowship, (Egyetemközi Keresztény Baráti Társaság) Thomas Nelson Kiadó, Egyesült Biblia Társulatok,
Campus Crusade, Wheaton Egyetem, World Magazine, (Ví/égmagazin) World Vision, (Világkép) Wycliffe Biblia Fordítók, and Youth for Christ, (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) akik a Római Katolikus Egyházzal nézeteik vagy együttműködésük összehangolására jöttek össze. II. János Pál pápa sikeresen tevékenykedett, hogy megvalóstsa és előmozdltsa a protestánsok visszavételét a Római Katolikus Egyházba.

Döntö jelentöségü: te hova állsz?

Rómában a vezetőségi váltás egyhamar be fog következni, de ugyanakkor a törvényei, céljai ugyanazok maradnak. Eljött az ideje, hogy azok, akik az Urat és a Biblai igazságát igazán szeretik, megmutassák, hova állnak. Azt parancsolja nekünk az Úr, hogy küzdjünk a hitért, de azt is, hogy elhatároljuk magunkat azotól, akik már alkut kötöttek. Az Evangélium hirdetésének parancsa azoknak szól, akik valóban biblikus keresztyének vagyunk. Az írott igére alapozott Evangélium felmutatását tárta elénk, mint feladatoť Maga az Úr figyelmeztette a hívőket „másféle krisztusok” miatt, Péter pedig a „hamis tanítóktól” óvott, Pál a nyájban rejtőzködö „farkasok” miatt intett. Nem csupán a múltban éltek hitüket elhagyók.

Ahogyan az Úr leleplezte a farizeusokat, amiért saját igazságukat akarták megalapozni az írott ige hatályon kívül helyezésével, hasonlóan a mai valódi hívőknek is, szembe kell szegülni azzal a hithagyó rendszerrel, mely hivatalból mond ellent Istenünk dicsőséges igazságának és azokkal is, akik velük tartanak.

Az Úr igen kemény szavakkal szállt szembe a komoly és vallásos farizeusokkal. Kajafásra, vezetőjükre és főnökükre, aki Főpap volt, felnéztek. Az Úr ezt mondta azoknak a farizeusoknak: „Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.” [50] Ahogy a farizeusok, úgy ma is sok katolikus felnéz a Pápára. És ahogy ma, akár egykor a farizeusok, ha valaki továbbra is mint „Szent Atyát” ismeri el a Pápát, az valósággal az Atyát és a Fiút. [51] Aki kitart ebben a bűnében, az bűneiben fog meghalni. Az Ur Jézus Krisztus meghalt az igazi hívók helyett. „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért”. Az Ó élete és az ö befejezett áldozata az egyedüli váltságdíj a hívők számára. [52] Ez volt a Szent Isten által megkövetelt ár, hogy az Ó igazságát ki lehessen elégiteni a bűnbocsánatban. Ennek a fizetségnek eredményeként az igaz hívd egyedük Jézus Krisztusra nézve megszabadult a büntöl és a Sátántól. „Mert a bün zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” [53]


Endnotes

[1] http://www.biblestudents.ora/absco/subiects/emat008.htm 10/31/03
[2] http://www.foxnews.com/storv/o.2g33.100860.oo.htmI 10/22/03
[3]  http://sify.com/news/international/fullstory.php?id=13285712  10/28/03
[4] Jn. 17,17 John 17:17
[5] Jn. 14, 23,24 John 14:23, 24.
[6] „Ennek eredményeként a [római katolikus] egyház..minden kinyilatkoztatott igazságról való bizonyosságát nem egyedül a Szentírásból származtatja. Mind a Szentírás, mind a Hagyomány elfogadandó és tisztelendő a hódolat és megbecsülés egyenlő érzésével.” Catechism of the Catholic Church, 2 nd ed. (Wash.DC: United States Catholic Conf., Inc. , 1994, 1997) Para 82
[7] János 10, 35
[8] Code of Canon Law , (Kanonikus Törvénykönyv) Latin-Angol kiadás (W ash. DC: Canon Law Society of America, 1983) Canon 849
[9] Catechism , Para. 1316
[10] Catechism , Para. 1493
[11] Catechism Para 1413
[12] Catechism , Para. 1393
[13] Catechism Para. 1395
[14] „Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azonkívül, amelyet elfogadtatok, átok legyen'” Galaták 1, 9
[15] János 6, 63
[16] II. János Pál Pápa, Ecclesia de Eucharistia, (Egyházi Úrvacsoratan) Para 7
httD : //www.therealoresence.ora/eucharst/realores/euchencv.htmło/18/03
[17] http://mwv2.bostonherald.com/news/0Dinion/asv010262003.htm 10/28/03
[18] Máté 7:16
[19] Catechism, Para. 983
[20] Vatjcan Counci/ 11: The Conciliar and Post Concjliar Documents, No. 63, Presbyterorum Ordinis, 7 December 1965, Austin Flannery, ed. (Northport, NY: Costello Publ. Co., 1975), Vol. 1, sec. 7, p. 875.
[21] IMózes 3, 5
[22] Catechism, Para 1129
[23] Ecce/sia in Europa, (Az Egyház Európában) Para 116 9/23/03 http://www.vatican.va/holv father/iohn oaul ii/aoost xhortations/documents/hf iD ii exh 20030628 ecclesia-in-eurooa en.html
[24] Cathecism, Para 958 és Para 2683 értelem szerüen.
[25] 5Mózes 18, 10-11
[26] htto://mwv.festivalofthedead.com/voodoocemetervaods.html 10/29/03
[27] Máté 4,10
[28] 2Mózes 20, 2-3.
[29] http://www.christianitvtodav.com/ct/2003/142/52.O.html 10/28/03
[30] http://sify.com/news/international/fullstory.php?id=13285712  10/28/03
[31] Cathecism, Para. 1475.
[32] Efézus 1,7.
[33] János 10,1.
[34] Lásd egy másik cikkünket: „Vatican Prepares to Control Through Civil Law” (Vatikáni előkészületek a Polgári Törvények által történő irányításra).
[35] Code of Canon Law, (Kanonikus Törvénykönyv) Can. 1311
[36] Canon 752.
[37] Ibid. , Can. 1371, Para. 1
[38] Ibid. , can. 1312, Para. 2
[39] The Code of Canon Law: A Text and Commentary, James A. Coriden, Thomas J. Green, Donald E. Heintschel, eds. (Mahwah, N]: Paulist Press, 1985) p. 2.
[40] Msgr. Michael J. Wrenn & Kenneth D. Whitehead, „Rome Has Spoken % Again”, The
Catholic World August/September 1998, pp. 44-52.
[41] 2Korinthus 11, 13-14.
[42] Catechism, Para 891
[43] The Catholic Encyc/opedja, Robert Broderick, ed. (Nashville, TN: Thos. Nelson Inc. , p. 217
[44] Canon 1404
[45] Canon 333, sec. 3
[46] Catechism Para 181
[47] Máté 23, 8.
[48] II. Vatikáni zsinat dokumentumai: Vatican Council II Documents, No. 32, „Decree on Ecumenism” (Untatjs Redintegratio) 21 Nov. 1964, Vol. I, p. 456, „Az bkümenikus párbeszéd arra szolgál, hogy a [nem katolikus] közösségek gondolkodásmódját, viselkedésmódját, és mindennapi életüket átalakítsa” Ily módon, arra törekszik, hogy előkészítse a velük való hitbeli egység megteremtésének módját a látható [római katolikus] egyház kebelén belül.
[49] Keith A. Foumier, Evangelical Catholics (Nashville, TN: Thos. Nelson Publisher, 1990) p. 172
[50] „Az az Antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút” János 8, 24.
[51] 1János 2, 22.
[52] Márk 10, 45.
[53] Róma 6, 23.

Podobne wpisy