Ezév januárjában, az EVT (Egyházak Világtanácsa)illetve MEÖT (Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa) égisze alatt újra megrendezésre került az ökumenikus imahét. Ezen alkalomból az ökumené zászlóviv i újra hallatták hangjukat s zengték a már évtizedek óta ismételgetett szólamaikat a „Krisztushív k egységér l”. Megint tanúi lehettünk annak, hogy a felekezetek közt fennálló tanbeli különbségeket a felekezeti egység érdekében újra megpróbálták sz nyeg alá söpörni. Újra hallottuk az unos-untalan hangoztatott érveket: Jézus azt akarta, hogy követ i egyek legyenek, a magyarság nyomorult lelki állapota szükségessé teszi az összefogást, bizonyságtételünk hiteltelen lesz, ha nem fogunk össze… Sokan megint úgy tettek, mintha a dogmatikai különbségek nem számítanának az egység felé vezet úton. Pedig bizony sokat számítanak – akár tetszik ez némelyeknek, akár nem – ahogy az Írás mondja: „járnak-e ketten egy úton, ha meg nem egyeznek egymással”? (Ám 3,3)
A mai is fennálló és kibékíthetetlen tanbeli ellentétekre nagyon egyszer en rávilágíthatunk a magyar római katolikus püspöki kar körlevelét átolvasva, mely nem sokkal az ökumenikus imahét el tt jelent meg. Ebb l kiviláglik, hogy a római-katolikus felekezet legf bb vezet it, nemzetünk lelki megújulásának vágya hatja át. Helyzetelemzésük sok tekintetben helytálló. E tények azonban nem feledtetik velünk a körlevélnek egyéb részeit…
A körlevél második felében a magyar katolikusság felszólíttatik arra, hogy látva népünk lelki nyomorúságát, imádkozzon! „Kérjük a Magyarok Nagyasszonyának közbenjárását családjainkért… A Boldogságos Sz z járjon közben…. Sz z Mária mint a Betegek Gyógyítója járjon közben … Kérjük a Magyarok Nagyasszonya és a magyar szentek közbenjárását nemzetünk lelki megújulásáért…Mária – Édesanyánk, Nagyasszonyunk…Mária a szepl telen sz z”… Vajon a Szentírás, a keresztyén hit egyetlen zsinórmértéke hol tanítja Máriáról ill. a szentekr l mindazt, amit hosszú mondatokon keresztül ismételget a római katolikus felekezet püspöki kara? Hol olvasunk a Bibliában arról, hogy Mária olyan jelz kkel volna felruházva, amiket itt olvashatunk, hogy hozzá kellene imádkoznunk, mert közbenjár értünk? Hol ígérte meg Isten, hogy a Márián keresztül hozzá érkez imádságokat meghallgatja? Nos, ezekr l sehol nem olvasunk a Bibliában! Azt olvassuk, hogy Isten és emberek közt egyetlen közvetít létezik – Jézus Krisztus, akihez szabad közvetlenül imádkozni! ( 1Tim 2,5) Ráadásul a Biblia több helyen egyértelm en megtiltja az él knek a halottakhoz való imádkozást – Mária pedig és az összes szentek – egyt l-egyig csak halottak, akikhez imádkozni – bibliaellenes dolog! ( 5Móz 18, 10-12; Ézs 8,19;Ézs 63,16) Kérdezzük hát: bibliaellenes imákat kellene elmondanunk Máriának nemzetünk lelki megújulása érdekében!?
A Máriához szóló imádságok mellett a püspöki kar a következ gyakorlati teend ket rója felekezetük tagjaira: „Vegyünk részt… a Szent Margit tiszteletére rendezett közös engesztel szentmisén, … a Szent Jobb körmeneten, … a fatimai nemzeti zarándoklaton, és más közös zarándoklatainkon hazánk és a szomszédos országok kegyhelyein…ajánljuk fel a közös litániákat, rózsafüzér imádságokat … erre a szándékra. Havonta tartsunk … engesztel szentségimádást…” Itt most nincsen lehet ségünk arra, hogy külön-külön belemélyedjünk az ajánlott római-katolikus kegyességi gyakorlatok bibliai kritikájába. Viszont megállapíthatjuk azt a tényt, hogy a Szentírás semmit nem tud azokról a ténykedésekr l, amiket itt a püspöki kar a hívek elé tár. S t: az ezekkel lényegileg megegyez dolgok gyakorlása a Bibliában a tiltott ténykedések körébe tartozik. Ha mindezen túlmen en a vallásos emberek még hiszik is azt, hogy e Biblia- és így Isten ellenes dolgoknak a m velésével hozzájárulnak Isten kiengeszteléséhez – súlyos tévedésbe ringatják magukat! E ténykedésekkel, ahogy századok óta eddig se segítettünk semmit népünk bajain, úgy eztán se fogunk– s t, még inkább magunkra vonjuk Isten haragját – javító szándékunk ellenére!
A levélben szerepl „mintaima” abból a szempontból figyelemre méltó, hogy benne tükröz dik a rómaikatolikus felekezet hivatalos tanítása. Itt is megérthetjük, hogy a tanok mennyire nem pusztán elvi dolgok, hanem meghatározzák a kegyesség gyakorlati oldalát! „Legmélyebb alázattal, érdemtelenségünk és méltatlanságunk tudatában borulunk le szent színed el tt, hogy súlyos vétkeinkért engeszteljünk. Felajánljuk és egyesítjük imáinkat Szent Fiadnak, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak értünk vállalt tökéletes engesztel áldozatával. Édesanyánk, a mi Nagyasszonyunk által terjesztjük eléd kérésünket az közbenjárását kérve. Egyesítjük engesztel imáinkat az összes szentek, különösen a magyar szentek és boldogok, köztük az engesztelésben példaképeink: Árpád-házi Szent Margit és Esztergomi Boldog Özséb könyörgéseivel, akik hisszük, hogy állandóan közbenjárnak értünk Nálad. De egyesítjük minden él testvérünk imáival is, hogy a sok kicsi engesztel láng egy nagy elégtétel tüzévé legyen, és ezzel hozzájárulhassunk adósságunk törlesztéséhez. …Könyörülj meg Sz z Mária országán, hiszen az ateizmus miatt sokan nem tudják, mit cselekszenek… Urunk, kérünk irgalmazz nekünk!… Urunk, mentsd meg országunkat Szent Fiad, Jézus Krisztus, Szepl telen Nagyasszonyunk és a magyar szentek érdemeiért!”
Világos, hogy a római – katolikus felekezet imáival és felsorolt tetteivel engesztelni, azaz békíteni igyekszik a népünkre haragvó Istent. Ez önmagában talán nem lenne baj, csakhogy megbékélést el idéz érdemet lát a saját, Mária, ill. a magyar és összes szentek tetteiben és imáiban. Elárulják, hogy szerintük minden ima és tett olyan, mint egy kis lángocska, amit egyesíthetünk Jézus áldozatának lángjával (érdemével), hogy így kiengesztel hatást gyakoroljon Istenre, s ezekkel hozzájáruljon népünk, s t minden ember adósságának törlesztéséhez. Itt egy rövid utalás történik Jézus tökéletes engesztel áldozatára, ám ez nem több üres szólamnál, mert ha tökéletesnek tartják – miért kellene más, emberi érdemek sokaságával még hozzájárulni? Ebben az imában egyértelm en kidomborodik a római-katolikus felekezet azon tanítása, hogy Jézus Krisztus áldozata nem volt elég az Isten kiengesztelésére, hanem ahhoz még hozzá kell tenni a szentek seregének ill. ma él híveknek, cselekedeteib l származó érdemeit! Ez a szünergizmus tanítása, miszerint Jézus Krisztus mellett – az ember ill. római-katolikus egyház is tehet valamit a kegyelemért, üdvösségéért, s t mások üdvösségéért is. Mivel ezt a nézetet a Biblia a leghatározottabban elutasítja, ezért elutasította számos teológus is. Ámde e teológusokat az id k folyamán szépen háttérbe szorították a rómaikatolikus felekezetben: Agusztinusztól kezdve, Lutheren keresztül, Janseniuson át. S t, e teológusok tanítását Jézus áldozatáról és a kegyelemr l – átokkal illette a tridenti zsinat, amit a mai napig nem vontak vissza és nem is fognak soha visszavonni. Helyette hivatalosan teret nyert és uralomra jutott a szünergizmust tanító Aquinói Tamás teológiája, a bibliai kegyelem-tan pedig háttérbe szoríttatott! (Róm 1, 18) Mi azért ragaszkodunk a bibliai tényálláshoz és – hitvallásainkkal összhangban – aláhúzzuk: Jézus Krisztus, a kereszten bemutatott áldozatával már kiengesztelte az Atyát a b nösök iránt, s ezért a kiengesztelést ma már nem szükséges munkálni! Inkább hirdetni kell ezt az örömhírt, felszólítva az embereket, hogy k is béküljenek meg az Istennel! ( 2Kor 5,19-21) A b nbocsátó kegyelem (örök élet) pedig egyedül Jézus Krisztus véréért, s nem együttesen az és a mi érdemeinkért, vagy Jézus és a szentek érdemeiért megadatik a hív embernek! Egyszer en nincsen szükség se a mi, se a szentek, se Mária érdemeire a kegyelemhez és üdvösséghez! Nincs szükség arra sem, hogy Isten mi engeszteljük – mintha még nem engesztel dött volna meg Jézus áldozatáért! Ragaszkodunk ahhoz, hogy Jézus Krisztus, egyetlen áldozatával már kiengesztelte az Istent örökre és az Általa megszerzett kegyelem egyedül hit által lehet a a b nösöké – minden emberi érdem tökéletes kizárásával! (Ef 2,8-9; (Zsid 7, 25-28; 9,11-15; 24-28)
Nos, ezt a vitathatatlanul jószándékból született, ámde csaknem egészében bibliaellenes állításoktól hemzseg körlevelet Erd Péter bíboros, az ökumenikus imahét megnyitóján – ahogy az várható is volt – összekapcsolta az imahéttel: „Számunkra, katolikusok számára a keresztények közötti érzelmi megosztottság, a reformáció és ellenreformáció korának emlékei is olyan örökséget jelentenek, amelyet igazságban és szeretetben új módon kell szemlélnünk, meghaladva korábbi rivalizálásokat és ellenérzéseket, érzelmileg is, beszédmódunkban, cselekvésünkben is elkötelezetten a szolidaritás és az együttm ködés felé.”
E mondatával kapcsolatban két megjegyzésünk van. El ször: a reformáció els sorban nem érzelmi kérdés –se római-katolikusoknak, se protestánsoknak! A szakadás nagyon is racionális okok miatt jött létre: a római-katolikus felekezet kezdeményezésére. Ennek korabeli vezet i Luther tanításaiban lelki és politikai hatalmuk legf bb veszélyeztet jét látva – kiátkozták a reformátort, tanításait eretnekségnek bélyegezve – noha azokat senki közülük meggy z en cáfolni nem tudta. A reformátorok által kritizált tévtanításaikhoz csökönyösen ragaszkodtak, s t azokhoz, a reformáció óta eltelt id szakban újabb tévtanításokat kapcsoltak. Mindemellett a reformáció óta nem sz nt meg azon törekvésük, hogy helyreállítsák lelki és politikai hatalmukat és tekintélyüket a világban, s hol er szakkal, hol „szelídségnek lelkével” elérni ugyanazon célt: Róma ill. a pápa uralmát restaurálni a világ vallási és politikai vezet i felett! Tudatosítani kell magunkban, hogy nem érzelmi okok állnak a keresztyénség megosztottságának hátterében – hanem azoknál sokkal racionálisabb, tanbeli okok illetve hatalmi érdekek.
Második megjegyzésünk: Erd Péter téved, amikor a reformációt és ellenreformációt valami olyan holt történelmi emléknek igyekszik feltüntetni, amit ma már máshogyan kell szemlélnünk. Nos, nekünk, konzervatív protestánsoknak a reformáció és ellenreformáció kora, tanításai és kegyessége él valóság – ugyanúgy, ahogy a római-katolikusoknak, amint arról a püspöki körlevelük tanúskodik, ami az ellenreformáció tanaitól hangos! Régen rossz lenne, ha a reformáció és ellenreformáció korának bibliai tanításai és az a bibliai kegyesség, ami akkor újra napfényre kerülhetett – mára holt emlékképekké merevedtek volna! Nem vagyunk hajlandók arra sem, hogy holt történelmi emlékeknek tekintsük az ellenreformáció idején világszerte lemészárolt, elüldözött, megnyomorított protestánsokat százezreket, hitünk h seit! Úgy véljük, hogy a magunk biblikus és él örökségének, a hitünknek és kegyességünknek átértékelését („új módon való szemlélését”) csak bibliai indokok alapján lehetne elvégezni. Ilyen kényszerít indokokat pedig még nem hoztak fel az ökumené zászlóviv i, se római-katolikus, sem protestáns oldalról! Vajon miért kellene „új módon szemlélnünk”, a reformátoraink által kibányászott, örökkévaló és él bibliai igazságainkat, az skeresztyénségb l ered kegyességi gyakorlatainkat és hith seinket, akik nem igeellenes teológiai tételekért, hazaárulásért, világuralmi eszmékért, hanem Isten Igéjének igazságaiért, azok terjedéséért adták életüket vagy t rtek el alig-alig elviselhet üldöztetéseket századokon keresztül?!
A magyar római-katolikus felekezet vezet je az ökumenikus imahét megnyitóján így fogalmazott: „Népünk lelki megújulásának egyik kiemelked en fontos feladata, hogy hazánkban a kereszténység egységének ügye új lendülettel, megújuló elkötelezettséggel és szeretettel haladjon el re.” Ökumenikus körökb l úgy t nik, hogy eszébe nem jut senkinek, megkérd jelezze azt az állandóan hangoztatott a feltevést, hogy a keresztyén felekezetek jobban tudnának hatni a beteg társadalomra, ha egységben lennének. Ezért kiadják a jelszót: „Világ egyházai, egyesüljetek!” Mi azonban úgy látjuk, hogy a keresztyén egyházak nem akkor tudnak megújító hatást gyakorolni a társadalomra, ha nagyvonalúan túltéve magukat az igazság ill. Jézus Krisztus evangéliumának kérdésén, valami módon egyesülnek Róma elképzelése szerint természetesen a pápa ill. az egyedüli igazi egyház égisze alatt. A megújuláshoz nem lehet másképpen eljutni, mint az evangélium igazságának igeszer en való tanítása, a Szentlélek Isten munkálkodása, és a valódi keresztyén szeretet gyakorlása által! Manapság a római-katolikus felekezet – amint azt vezet inek fentebb elemzett körleve tanúsítja – olyan masszív bibliaellenes nézeteket képvisel, amikkel egyetlen bibliaismer és a Biblia isteni tekintélye el tt meghajló keresztyén ember sem érthet egyet. Ugyanakkor a protestáns felekezetek teológiáin sok helyen teljesen meghonosodott a liberális bibliakritika szelleme, s ezért a szószékeken ténylegesen nem Jézus Krisztus evangéliuma hirdettetik tisztán és szeretetben. Vajon, ha e keresztyén felekezetek, amikben sajnos jórészt eltemettetett a Krisztus beszéde, összefognak valami ökumenikus egységben s a következ pillanatban el állva, egyesült er vel hirdetni kezdik bibliaellenes eszméiket: ezzel talán megújulást munkálnak népünk tagjai közt? Mi, hitvallásh protestánsok a megújulás mást úton látjuk elérhet nek – nem úgy, ahogy a római-katolikus püspöki kar és az ökumené élharcosai!
A keresztyének egységének el mozdítása érdekében az egyházak egyesülését szorgalmazó ökumenikus mozgalom a felekezetek elvi alapjait igyekszik minden er vel jelentéktelennek feltüntetni és arra bátorítani, hogy ezeknek nem tulajdonítva jelent séget, az egység érdekében mégis fogjunk össze s elkötelezetten haladjunk „a szolidaritás és együttm ködés” felé. Közben elfelejtik, hogy Jézus soha nem akarta, hogy népében hazugság és igazság összekeveredjenek az egység érdekében. S t, óvta népét attól, hogy a hamisságot megt rje magában. Ha valaki, tudta azt, hogy az igazság az, ami valódi békességet ill. egységet hoz létre. A hazugság és igazság összemosása által nem jöhet létre valódi, Jézus Krisztusnak tetsz egység. Éppen e bibliátlan hazugságok miatt szükséges, hogy szakadások legyenek a keresztyénségben, ahogy azt Pál apostol megjegyezte.(1 Kor 11,19; 2Kor 6, 14-17)
János apostollal – a szeretet apostolával – úgy vélem, hogy az igazság kérdésén nem léphetünk át olyan nagyvonalúan, ahogy azt az ökumenizmus szószólói követelik! ( 2Ján9-11) Nem szubjektív „rivalizálásról és ellenérzésekr l” van szó, amiket bárkinek is meg kellene haladnia – hanem a bibliai igazságról és hazugságról – Isten beszédér l, amiken semmiképpen nem lehet egy elegáns mozdulattal túllépni! Isten azt parancsolja, hogy a tévtanoknak, hamisságoknak hátat fordítva, meghajoljunk a Biblia 66 könyvének igazságai el tt, s Jézus Krisztushoz megtérve új életet kezdjünk.Ebben az esetben maga Jézus olyan egységet valósít meg népe tagjai közt, mint ami Közte és az Atya közt fennáll, vagyis amiben nincsen egy szemernyi hazugság sem! (Ján 17,11) Valódi keresztyén egység csak akkor jöhet létre, ha Isten Lelkének engedve a felek felülvizsgálva tanaikat, kegyességi gyakorlataikat – szakítanának mindazzal a „szent hagyománnyal”, igeelenes dogmával és gyakorlattal, aminek nyilvánvalóan semmi köze nincsen az segyház által kanonizált 66 bibliai könyvhöz és ragaszkodni kezdenek mindahhoz a tanhoz és kegyességi gyakorlathoz, ami megáll e 66 könyv mérlegén – mindjárt megvalósulna az az egység, amiért Jézus imádkozott f papi imájában! Isten sokszor megmutatta már a történelemben, hogy az igazság igéinek rovására létrehozott „egységfront” nem hoz lelki megújulást – hiába imádkoznak érte! Az ökumenikus mozgalom világszerte több, mint félévszázados múltra tekinthet vissza – ha ennek lenne eredménye, az már látszana. Egyel re azonban csak az látszik, hogy ez a mozgalom a bibliai igazságot, az evangéliumot világszerte egyre inkább háttérbe szorítja a felekezetek, s t a világvallások egyesítése érdekében! Azt is láthatjuk akár a bibliai, akár a világ történelem eseményeib l, hogy a bibliaellenes tévtanok és bibliaellenes kegyességi gyakorlatok – minden er lködés ellenére – nem eredményeznek valóságos lelki-hitbeli és életvitelbeli megújulást, s t aktívan hozzájárulnak az általános megromláshoz! Ilyen értelemben hazánk legnagyobb lélekszámú felekezetei is megtették a magukét azért, hogy a bemutatott helyzet kialakult országunkban! Féligazságokból, amik valójában teljes hazugságok, nem támadt még sehol lelki megújulás! Az eddigiek során – ezt viszont meger síti úgy a bibliai, mint világtörténelmi tapasztalat – lelki megújulást az egyszer és hamisítatlan evangélium, tiszta bibliai tanok által munkált az Isten Lelke! Így történt ez az újszövetségi id k gyülekezeteiben, a reformáció korabeli Európában, s hazánkban is, de így történt az Egyesült Államokban, Angliában, Hollandiában, Finnországban, Koreában…
Mindezek tudatában a magyar keresztyén felekezetek ökumenikus elkötelezettség aktivistáinak azt javasoljuk, hogy a felekezetek közti s igazság rovására megvalósuló „keresztyén egység” mindenáron való szorgalmazása helyett inkább saját köreikben nézzenek körül! B nbánattal és radikálisan vessék el mindazt, ami utálatos az Úrnak (legyen az akár tanbeli, akár erkölcsi b n) és elszakadva attól, kegyelemb l újat kezdve – hirdessék velünk együtt szeretett népünknek szeretetben az igazság beszédét, Jézus Krisztus tiszta evangéliumát. Egyedül ezáltal fogja Isten megajándékozni népünket lelki megújulással, amire mi is szívb l vágyakozunk!
Sípos Ete Zoltán
