Írta Cserháti Mátyás
Hazánkban a római katolikus egyház mellett létezik egy másik fajta, kisebb katolikus egyház, amit az ortodox egyháznak nevezünk. A magyar lakosságának csak néhány százalékát teszik ki, de mivel a szomszédos Romániában, illetve a környez szláv országokban államvallás, érdemes róla ejteni egy-két szót, hogy tudjuk hová tenni ket. Ennek a cikknek a megírásához felhasználtam egy 28 oldalas leírását az ortodox vallás katechizmusának. El ször is, érdekes megfigyelni, hogy a római katolikus egyháztól 1054ben szakadt el. Ez azért érdekes, mert az ortodox egyház és a római katolikus egyház teológiailag eléggé hasonlítanak egymásra, ahhoz hasonlóan, mint a református egyház, illetve a neoevangélikál egyházak. Mégis, különváltak egymástól. Ez els sorban egy mítoszt szétoszlat nekünk: hogy a katolicizmuson belül tanításbeli egység van. Azonban a mára már több mint egy milliárdosra növekedett római katolikus egyházon belül irreális lenne azt mondani, hogy teljes teológiai egység van. Másik dolog az, hogy mivel nem olyan távoli az egység a római katolikus egyház és az ortodox egyház között, a szakadás egy dolog miatt történt: az egyházi hatalom miatt. Vagyis ez azt jelenti, hogy a római katolikus egyház az üdvösség kizárólagos kiszolgáltatója akar lenni a sákramentális rendszerén keresztül. Olyan, mint egy üzleti ember, aki vetélytársait meg akarja szüntetni. De ugyanez érvényes az ortodox egyházra is, hiszen hitvallásában megemlíti, hogy az egyedüli igaz hit az ortodox hit.
Az ortodox egyház er sen ritualizált vallás. Templomainak szinte minden zugát külön görög névvel látták el, vallási eszközeit is sokféle névvel látták el, hogy meghatározzák a miserendnek minden egyes részét és lépését. A római katolikus egyházhoz hasonlóan az Eukarisztia áll a hitéletének a középpontjában. A mise három f részre van osztva; az els nél, amikor közösen imádkoznak a hívek, a második rész, ahol felolvassák a Bibliát, illetve a harmadik rész, amikor az Eukarisztia kerül bemutatásra. Minden egyes lépésnél meg van határozva, hogy a pap milyen imádságot mond el, és a hívek milyen mozdulatokat tegyenek meg. Az ortodox mise szinte óram pontossággal játszódik le. De sajnos éppenséggel az ortodox vallás ritualizáltsága éppen azt mutatja, hogy puszta vallás, és nem egyenl az él hittel. Azért, mert az ortodox ember azt gondolja, hogy ha a rituálékon vesz részt, akkor ezzel a nagy vallási cselekedeteivel tetszeni tud majd Istennek. Ez a fajta mentalitás húzódott Káin gyilkos tette mögött, amikor dühös lett amiatt, mert Isten nem kedvelte az hozományát annyira, mint Ábelét. Az a fajta gondolkodás, hogy ha egyfajta rituális cselekedetet hajtok végre, akkor azzal elfogadható leszek Isten el tt, de ami nem ad gyógyírt a b nös léleknek. Például ki tudta volna, hogy az ortodoxoknál az Evangélium nem a Krisztus váltságm vér l szóló jó hírt jelenti, hanem az a könyv, amiben le vannak írva az Evangéliumi történetek.
Az ortodoxok emellett tisztelik a szenteket és Sz z Máriát. Csakhogy az a kérdés, hogy a vallási odaadásuk feléjük nem torkollik-e valóságos imádattá? Tudniillik az ortodox mise el tt belépéskor, de a mise alatt különböz szenteket, illetve Krisztust ábrázoló képeket kell megcsókolni, illetve azok el tt meghajolni, s t akár a földön el ttük heverni. S t az ortodox vallás középpontjában áll az ikonok „tisztelete”, vagyis kis képecskék tisztelete, amelyen különböz szentek, illetve Jézus Krisztus ábrázolva vannak. Úgy gondolják, hogy Isten mindenütt jelen van, de ezekben a képekben át lehet érezni a közvetlen jelenlétét. Csakhogy rögtön felvet dik néhány alapvet kérdés: ha egy kép közvetíteni tudja Isten jelenlétét, ezzel nemde összetévesztik a Szentlélekkel? És ha képekre, ikonokra, feszületekre van szükségük, hogy átérezzék Isten jelenlétét, ezzel nemde bálvánnyá változnak ezek? Ugyanis jóval kisebb dolgok is képesek bálvánnyá n ni szívünkben, például nagyev embereknél a csokoládé. Másik, hogy ha megfigyeljük kételked Tamás történetét az Evangéliumokban, Jézus éppenséggel azért feddi meg Tamást, mert közvetlen, fizikai bizonyítékot akart Jézua feltámadásáról (mármint, hogy megérinthesse Jézus oldalát). Boldogok, akik nem látnak, és hisznek. Mi van a vak ortodoxokkal? Az tény, hogy egy kép felér ezer szóval, de egy kép sosem tartalmazhatja önmagában azt a pontos információt, ami szükséges a hitünkhöz, ami viszont egy pontos, szöveges leírásban van jelen. Máriáról pedig azt tartják, hogy egész életén keresztül szepl tlen és sz z maradt. Érdekes megfigyelni, hogy mintha istenivé emelik azáltal, hogy „Nagyasszonyunk”-nak, „Istennek Szül jé”-nek, illetve az „Öröksz z Máriá”-nak nevezik, nagybet vel.
Nagyon riasztó jelenség, hogy legalább is a román ortodox egyházban számos ortodox pap pénzért mond ki átkot más emberek felett.
Az ortodox mise fénypontja az „Áldozat” bemutatása (szintén nagybet vel), ahol azt állítják, hogy az ortodox pap újból feláldozza Kriztust, aki átalakul a mise kenyerévé, illetve borává. S t a kenyér felvágásának meg is van határozva, hogy milyen módon történik, és egy külön szivacsot is alkalmaznak arra, hogy a bor maradékát is feltörölják, hogy az ne essen le a földre. Az ortodox hívek pedig úgy imádkoznak röviden, hogy „Uram, irgalmazz”, csak hogy kár hogy nem hiszik el, hogy Krisztus meghalt értük, és elvette minden b nüket. A Márk 10,17-19-ra hivatkoznak, hogy az üdvösség szerintük tettekb l van, mint ahogyan a gazdag ifjúnak a törvényt kell betartania ahhoz, hogy üdvözüljön. Ezért még állításaik szerint soha nem lehet senkinek üdvbizonyosság, semmikor sem, ami azonban a Szentlélek munkájának egyértelm bizonyítéka.
Az ortodox valláshoz még a gyónás is tartozik. Ennek része, hogy a hívnek el kell mondania a pap jelenlétében. Azért, hogy a megalázottság érzetével átérezze b nösségét, és b neinek súlyát. Az ortodox hit szerint a gyónásnál a pap közrem ködésén keresztül Isten személyesen jelen van, és a papnak hatalma van arra, hogy a b nös embert feloldozza b nei alól, s t arra is, hogy b ntetést is szabjon ki rá, ha úgy érzi, hogy nem volt kell en szinte, illetve teljes. Itt hadd gondolkodjunk el azon, hogy itt a papnak nyílik hatalma arra, hogy hatalmat gyakoroljon a vallásos hív fölött, hiszen nem vagyunk mind tökéletesek. A gyónásnak, de a misének a célja így tehát az, hogy az ember egyre „jobb legyen”. Ez a fajta gondolkodás pedig teljesen ellentmond az Evangélium szellemének, miszerint az ember teljesen megromlott és b nös, és csak Jézus áldozata törölheti el az ember b neit, és amit csak Isten, és semmiféle pap nem tud megbocsátani. Az Evangéliummal nem az a cél, hogy a vallásos, rituális tetteinkkel „egyre jobbak legyünk”, és hogy a b neinket id nként a gyónással eltöröljük, mintha egy krétás táblát letörölnénk, hanem hogy Isten Lelke újjászüljön minket, és hogy új teremtéssé tegyen minket.
Így tehát összefoglalásképpen mondhatjuk, hogy a római katolikusokhoz hasonlóan az ortodox emberekben is van egyfajta vágy, hogy megtapasztalhassák Isten jelenlétét, és szolgálni is akarják t, csak egyszer en helytelen módon. Így tehát ha ortodoxokkal találkozunk, el kell mondani nekik azt a boldogító jó hírt, hogy Jézus egyszer meghalt értük, és ezzel elvette minden b nüket, ami által örök életük lehet. És azt, hogy nem vallási tetteik, vagy százszor elmondott imáik alapján fogadja el ket Isten, hanem Krisztus érdeméért.
